Hogy ki is vagyok?
Egy kis vigyori örökmozgó. Akinek folyton célok kellenek. Meg tervek. És aki mindig kíváncsi a határaira.
Mostanában már annyiszor kérnek tőlem tanácsot, hogy hogyan is kéne edzeniük, mit kéne enniük, hogy megerősítették bennem azt a szándékot, hogy csináljak egy saját blogot vagy honlapot, ahol leírom ezeket, meg azt, amivel segíthetek esetleg másoknak is abban, hogy szuperül érezzék magukat a bőrükben, és sikeresen fogyjanak.
Kb. 17 éves koromtól kezdve járok kondizni, egyszerűen el voltam ájulva attól a sok tükörtől meg a sok fiús géptől, amikről semmit sem tudtam. Az első egy hónapban úgy mentem le a terembe vezető lépcsőn, hogy remegett a lábam és izzadtam. Mert féltem, hogy mindenki engem fog nézni, mert béna leszek, mert fogalmam sincs melyik gép mire való.
De hamar összebarátkoztam a „kemény” maggal, akiktől kérhettem segítséget. Persze azt kell mondjam, ahány ember, annyi féle tanács volt. De ez egyáltalán nem baj. Az ember próbálgasson minél több gyakorlatot és megközelítési módot, úgyis látja magán az eredményt.
Ez akkor még csak kellemes időtöltés volt, sok-sok baráttal, akikkel közben megvitattuk az élet apró-cseprő dolgait. Közben felnőttem, dolgozni kezdtem, de nem tudtam elszakadni a teremtől. A lelkemnek is hiányzott. Mikor az egyik multi céghez kerültem, észrevettem, hogy sokkal jobban bírom a stresszt, a kemény munkát, mint azok, akik nem sportolnak. Meg azt is, hogy az irodai munka mellett sok kollégám gyarapodásnak indult, és itt nem a családtagjaik számára gondolok. Persze tudom milyen ez, egyszer külföldön tanultam huzamosabb ideig, és nem tudtam mozogni sem eleget, hát röpke 3,5 hónap után 15 kilót sikerült magamra szedni. akkor még azt hittem, hogy semmi sem számít, csak a mozgás, de még csak 21 voltam, akkor még máshogy viselkedik a szervezet...És megfogadtam, még egyszer tuti nem hagyom, hogy ennyire elhagyjam magam.
Aztán 33 évesen úgy hozta a sors, hogy elmentem nézőnek egy testépítő versenyre, ahol gyönyörű fitness modell lányokat láttam, és elhatároztam, egyszer én is így szeretnék kinézni. Igen ám, csakhogy ehhez nekem valami erős cél is kellett. Oké, akkor jövőre ugyanitt. Csak nem nézőként, hanem versenyzőként.
Szóval nekiláttam. Felkerestem egy edzőt, akin láttam, tudja mi a versenyzés, és nem valamelyik akadémián végzett edző, akin nem látni azt, amit képvisel. Nekem fontos volt, hogy aki nekem segít, arra fel tudjak nézni, mert aki bort iszik, de vizet prédikál, abban sosem tudnék bízni.
Kaptam diétás étrendet, és elkezdtük az edzéseket. Imádtam minden egyes napot, és nem éreztem lemondásnak egyetlen pillanatát sem. Mert csak a célt láttam magam előtt. Röpke 9 hónap telt el, és azt hiszem, csodálatos változáson estem át. Jöttek a sikerek is. Lehet, hogy ezek más számára nem nagy címek vagy helyezések, de nekem ez több volt jóval, mint amiről valaha is álmodtam.
És egy év múlva ott voltam azon a versenyen, amire vágytam.
Ez alatt az idő alatt rengeteg dolgot tanultam az edzésről, az ételekről, a versenyekről, a kitartásról, az irigy emberekről és az önfeláldozásról is.
Fura, hogy azóta már elmúltam 35, de most fiatalabbnak néznek, mint 33 évesen, és sok elismerést kapok. Azt mondák, csak fiatalodom. Hát, ha ez nem is igaz teljesen, de a sport, és az, hogy látod magadon a pozitív változást, magabiztossá tesz, amitől boldogabb vagy, fiatalabbnak érzed magad, mások is annak néznek és vonzod az embereket.
Imádok főzni, de ugye a versenyzés nem igazán kedvez a főzőcskének…gondoltam először, mikor megláttam, hogy kéne étkeznem, milyen alapanyagokkal. Te jó ég, hát ez uncsi, és egy csöppet sem változatos!!! Pedig igazából csak újra kell az agyunkat kódolni, és szinte mindent elkészíthetünk egészségesen is. Amikor van időm, próbálkozom újabb és újabb receptekkel. És megkóstoltatom az ismerőseimmel is, azokkal is, akik nem élnek ilyen ételeken, de mégis ízlenek nekik!
Tehát kalandra fel, csináljátok meg a recepteket, kérdezzetek bátran, és kezdjetek neki egy új, egészségesebb és egy boldogabb életnek.
MERT MEG LEHET CSINÁLNI! Nem kell hozzá más, csak kis akaraterő és egy cél.
Ezt a cikket egy kedves ismerősöm osztotta meg velem, szeretném tovább is adni:
Imádlak baba... :)
VálaszTörlés