2016. október 27., csütörtök

Milyennek látom a 6 hónaposomat?

Mivel már rég nem írtam, gondoltam összefoglalom, milyennek látom én Hannát. Röviden és tömören: csupa móka és kacagás vele az élet. :D

Hanna ezoterikus lény. Biztosan tudom, mert megmagyarázhatatlan jelenségek történnek vele. Még nem tud kúszni, idejét háton és hason tölti. De a zoknia tiszta kosz és egy használat után kibolyhosodik. De vajon mitől? A múltkor rajtakaptuk, hogy alvás időben megpróbálja kikapcsolni a légzésfigyelő gombját. Pedig ahhoz ki kell nyúlni a rácson, és úgy ügyeskedni. Aztán itt van az a fura eset is, hogy az ebay-ről rendelt varrógép tartozék helyett egy félember nagyságú plüss elefántot küldtek. Ekkor kezdett összeállni a kép, hogy miért akart megszabadulni a figyelőtől, de nem sikerült bizonyítani. Néztem a leveleimet, hátha "valaki" módosította a rendelésemet, de profi munkát végzett a nyomok eltüntetésben. 



A lányom igazán jólnevelt lett. Étkezés után magától megtörli a száját. Jó, mondjuk ezt főleg a rajta lévő zokniával teszi vagy a felsőmmel, ami éppen rajtam van mikor böfiztetem, de hát ne akarjunk rögtön mindent!
Ha vendég jön, maga a megtestesült tünemény. Mosolyog, eljátszik csendben, produkálja magát. De amint kilépnek az ajtón a látogatók, jön a hiszti. Tuti diplomata lesz!

A lányom különleges. Minden szülő szereti, ha a gyereke az. Mondjuk úgy, hogy milyen okos, szép stb., Hanna inkább egyéb dolgokban különleges. Nem szereti a konvenciókat. Mikor hízni kéne, ő inkább fogy, mikor aludni, inkább ébren van. Különleges érzéke van a testen azoknak a pontoknak a megtalálásában, amik eszméletlen mód fájnak, és csak azokat támadja, csípi vagy rúgja meg. Megérzi azt is, ha borzasztó fáradt vagy, és tuti olyankor ébreszt fel hajnalban (bár azért nem hibáztathatom, hogy hisz az "aki korán kel, aranyat lel" közmondásban, hisz még gyerek).

Hanna számára fontos a kultúra. Imádja az újságokat. Mondhatnám falja őket. Jó, főleg a színeseket és amiknek vékonyabb a lapja, mert azokat könnyebb lelopni a dohányzóasztal polcáról, és egyszerűbb széttépni, összegyűrni. De mégis csak kultúrálódik. :)

Profi hangutánzó. Ha elmegyek vele sétálni, végig nyekergi az utat. Ilyenkor szánakozva néznek rám az emberek. Azt gondolják, hogy: "szerencsétlen, ezt kell egész nap hallgatnia" vagy "na, ez a nő sem foglalkozik a gyerekével eleget, még csak gügyögni sem tud". Biztos ami biztos, pár napja megolajozta a párom az ajtókat.  :D

Még van egy csomó szuper tulajdosága, amivel megörvendeztet minket, de valamit későbbre is hagynom kell.


2016. szeptember 16., péntek

Hamis sajtos rúd

Hozzávalók

1 bögre reszelt light sajt
1 bögre alacsony szénhidrát tartalmú liszt (akár magliszt is)
4 evőkanál zsiradék (pl. vaj, kókuszzsír)
3 evőkanál víz
só (de lehet még fokhagyma, kömény is)



Elkészítés

A hozzávalókat jól össze kell dolgozni, míg egy gyúrható tészta nem lesz belőle. A legjobb, ha robotgéppel tesszük, de ha nincs, 25 mp-re mikróba is be lehet tenni, utána könnyebben összedolgozható. 


(Én kicsit nagyobb reszelőn reszeltem sajnos, így darabosabb lett a tészta a képen.)


Ha kész, tegyük be 20 percre a hűtőbe, de ne tovább, mert túl kemény lesz és törni fog.
20 perc után nyújtsuk ki kb 2-3 mm vastagra, szeleteljük fel 3x3 cm-es négyzetekre vagy 1 cm széles csíkokra. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket (picit távolabb egymástól) és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Kb. 10-12 perc.


Sütés előtt lehet rászórni szezámmagot, köményt stb.


2016. augusztus 7., vasárnap

Önzőség vagy normális hozzáállás?

Mivel ebben a melegben nem nagyon tudok főzni, sütni, recept helyett ismét elmélkedek egy kicsit.

Amióta a babával itthon vagyok, sok kérdés adódik vele kapcsolatban, és mivel nem bízom a nagyon okos orvosok és védőnők tanácsaiban, csatlakoztam egy-két anyukás facebook csoporthoz. Itt sokszor lehet jó tanácsokat kapni, és sok hasznos információ hangzik el. Viszont van pár dolog, amitől egyszerűen kihullik a hajam! Na jó, tudom, hogy ez inkább a hormon változás miatt van, de legalább van mire fogni :)  .

A múltkor az egyik csoportban valaki postolt (de szép magyar szó!!) egy cikket, ami arról szól, hogy sebaj, nem számít, ha szarul nézel ki, hogy szakadt a fürdőrucid és kövér vagy, az sem, hogy nem öltözöl csinosan, hulla fáradt vagy és rosszkedvű, mert semmi sem fontosabb, mint a gyereked és az igényeinek kiszolgálása. És azok, akik ezért lenéznek, majd rájönnek ha lesz gyerekük,  hogy ez a normális. Meg egyébként is egy mártír vagy és légy büszke rá. És a gyerek majd meghálálja ezt nagyobb korában (persze ahhoz azt a kort meg is kéne élnie a szülőnek).

Biztos meg fognak páran lincselni, de totálisan nem értek ezzel egyet. Ugyanazok az anyukák, akik helyeselve kommentálják, hogy ez mennyire igaz (és azok a "csúnya, gonosz" emberek, akik megszólják őket majd mekkorát néznek, mikor maguk is megtapasztalják, hogy az egész életük a gyerekről kell szóljon, és ők is szakadtak lesznek és elhanyagoltak) írnak postokat arról, hogy nem bírják tovább és kiugranak az ablakon, vagy folyton a sírás kerülgeti őket, mert az egyéves gyereket nem lehet egy percre sem letenni, hogy legalább wc-re el tudjanak menni, és egy éve nem alszanak semmit éjszaka sem.

Lehet nagyon önző vagyok, de szerintem az első a sorban mi magunk vagyunk, és a második a gyerek. Miért? Mert ha romokban van a lelkünk, utáljuk ahogy kinézünk, sírógörcseink vannak a fáradtágtól, akkor hogy a fenébe akar bárki is türelmes lenni a gyerekéhez, szeretetet sugározni (nem csak megjátszani), kiegyensúlyozott emberkét nevelni?

Nem lehet kifogás, hogy nincs idő mozogni a baba mellett, Hanna is hasfájós, refluxos és "egyéniség", vagyis reggeltől estig sírt 3,5 hónapon keresztül, szinte csak kézben maradt meg. De ha máshogy nem megy, otthon is lehet mozogni. Amióta tartja a fejét Hanna, lehet vele felüléseket végezni (imádja, és kacarászik), mondjuk ez rólam nem mondható el, mert 5 és fél kilót bazi nehéz emelgetni közben. Kitöréseket is végezhetünk, fekvőtámaszokat (miközben minden egyes leengedéskor megpusziljuk a babát. 


Aki hordozza a babát, el tud menni egy órát sétálni (na az is eléggé megdolgozza a lábakat) illetve számtalan babás torna videó van a neten, lehet válogatni. 

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a videót. Bár angolul van, akkor is át lehet érezni a helyzetet, ha nem érti valaki. Megható, és motiváló. Egy anya küzdelmei a kilók ellen:

Az öltözködés sem múlhat semmin, mert bár valóban a gyerek lebukhat minket, azért a szakadt tréning és a Versace kosztüm között is van arany középút. Ezek a dolgok mind hozzájárulnak, hogy az ember jobban bírja a gyűrődést, nem beszélve arról, hogy ha még dicséretet is kap, mert nem látszik, hogy szült, még plusz energiát is szerezhet.

Tudom, nagy divat most a kötődő nevelés (igény szerinti etetés, hordozás, együtt alvás), de az tuti, hogy egy laza rendszer azért kell a babának ahhoz, hogy ő is tudjon valamibe kapaszkodni (a hajunkon kívül) és az anyuka se őrüljön meg totálisan, legyen ideje néha magával vagy a háztartással, ne adj Isten a párjával foglalkozni. Különben jön a csodálkozás, hogy lelépett a férj. (Persze sok más dolog miatt is megtörténik, de ne adjunk több esélyt rá.)

Természetesen nem mondom azt, hogy a gyereknevelés könnyű, sőt, borzasztó nehéz. És szükség van mindkét félre 100%-osan (meg a nagyszülőkre, szomszédokra és bárkire, aki kicsit leveszi a terhet rólunk). De minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy baba mellett is legyen saját életünk, mindenféle bűntudat nélkül (kivétel, ha benyomunk egy egész tortát, mert az már több mint bűn :) ).

Hogy ez önzőség vagy normális hozzáállás, döntse el mindenki maga, De amíg gondolgodtok, én elmentem gyúrni :) !

2016. május 27., péntek

Összegzés

Úgy kerek a történet, ha azért van egy záró blogom arról is, milyen volt a szülés, és azóta hogy zajlik a mi kis életünk.

Nem mondom, hogy a szülés (még akkor is, ha császáros) szuper jó érzés, de túl lehet élni, mint ahogy erre elég sok példa is van. Igazából minden úgy történt, ahogy szerettük volna (köszönet a dokimnak és Hannának érte).

Mindenki figyelmeztetett, hogy aludjuk ki magunnkat előre, mert utána kemény lesz. Hát igazuk volt, Hanna sajnos hasfájós, ami annyit jelent, hogy rengeteget sír, és nagy igénye van a babusgatásra, hordozásra, együtt alvásra. Talán a legjobb mottó erre az időszakra az "Éld túl".

Hannát mi csak egyszerűen Törpeterroristának vagy Kisgengszternek hívjuk (azért remélem nem fog úgy felnőni, hogy azt hiszi, ez a valódi neve).

De mindennek van jó oldala. Kaptam egy igazi, ellentmondást nem tűrő kiképzőtisztet. Hordozókendőben jól lehet vele kardiózni, helyettesíti a fogyiövet (iszonyatosan melegít), folyamatosan növekvő ellenállást biztosít a súlygyarapodásának köszönhetően, nem nagyon hagy időt enni, így kevés eséllyel tudom túlenni magam.

Egyébként maga a babakocsis sétálás is egy komoly edzés, mivel nincs lift és magasföldszint is van, szóval 3 emeleten át lehet cipelni Hannát a Mózeskosárban, majd a kocsi alját külön. Farizomra már nem kell edzeni a konditeremben legalább. Mostanában már új technikánk van, az autóban van a kocsi váza, így csak a mózest kell hurcolászni. Mit ne mondjak, sikerült egy jó drága raktárat szerezni a babakocsihoz. Lehet inkább egy garázst kéne bérelnem a babakocsinak. :)

Mivel ilyenkor az ember nem kap olyan túl sok fizetést (GYES, CSED, GYED vagy mittudoménmit), az jutott az eszembe, hogy Hannával elég jó pénzt tudnék keresni, ha bejelentkeznék a CIA vagy az FBI kiképzőközpontjába, és ide küldenék az ügynökeiket egy hét kiképzésre. Tuti felkészíthetné őket az alvásmegvonásra épülő vallatásra, fogsásba esés esetére. 

Általában jót tesz a sétálás, nem csak Hannának, hanem nekem is, végre levegőn van az ember. Bár tegnapi élmény, hogy Hanna biztos mentőautósat játszott, mert az egész sétát alvás helyett szirénázással töltötte. Mondjuk volt benne jó is, mert azt hitték az emberek, hogy jön a mentő, és felreálltak, nem kellett kerülgetni őket. Most éppen anyukákat hajkurászok, akikkel lehetne együtt sétáltatni (esetleg csinálhatnánk egy Ligeti Mammamaffia bandát, és kis kiegészítésként védelmi pénzt szednénk, hogy a sírós, kezelhetetlen babákkal elkerüljük az adott üzletet, éttermet). 

Szoktam Hannának olvasni is, főleg azokból a könyvekből, amikben arról írnak, mennyit kéne aludnia és mennyi időközönként kell ennie, de vagy unalmasnak találja és elalszik, vagy hadonászni kezd, és nem tudom tartani a könyvet és befejezem az olvasást. Na, már most nem bírja az általánosítgatást.



Szóval jelenleg várjuk, hogy Hanna 3 hónapos legyen, és kinője a pocifájást, addig meg kitartást kívánok magunknak.

2016. április 26., kedd

Teljes kiőrlésű tönköly kenyér - gyors és egyszerű

Hozzávalók

500 g teljes kiőrlésű tönköly liszt
7 g (1 tasak) szárított, instant élesztő
300 ml langyos víz
1 evőkanál méz
2 evőkanál olíva olaj
2 teáskanál só



Elkészítés

A lisztbe keverem az élesztőt, a sót. Majd hozzáöntöm a vizet, a mézet és az olajat. Tészta keveréséhez való géppel jól összekeverem, dagasztom. Egy viszonylag puha, de könnyen formázható tésztát kel kapnunk, ami nem ragad. Beletesszük egy kiolajozott, kilisztezett kenyér formába, és letakarva kelni hagyjuk egy órán át.
Végül előmelegítjük a sütőt 200 fokra, és 30 perc alatt készre sül.

A képen látható kenyerem azért ilyen lapos, mert nem volt kenyérsütő formám, így széltében kelt meg, nem magasságra.

2016. április 4., hétfő

Ètcsokis - diós szelet (fehèr liszt ès cukor mentesen)

Hozzávalók

70 g kókuszliszt (20-35 gramm kiváltható kókuszreszelékkel)
100 g zabliszt
50 g fehérje por, vaníliás (tejsavó a legjobb, én a Scitec 100% Whey Protein Professionalt használtam)
fél tasak sütőpor
15 dkg apróra tört dió (vagy kesudió,  mandula stb.)
15 dkg étcsoki (a paleosak a legjobbak, mert nincs bennük cukor, vigyázzunk, mert a legtöbb sima étcsoki majdnem 50%-a cukor!!, a Lidl-ben kapható 81% csokiban kevés a cukor és jó áron van. De el is hagyható, tehetünk bele aszalt gyümit is.)
3,5 dl zabtej (vagy bármilyen tej)
2 tojás
35 g kókuszzsír
ízlés szerint édesítő




Elkészítés


Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntjük a nedveseket (kókuszzsírt megolvasztva teszem bele). Homogén masszává keverjük. Sűrűbb lesz, mint egy piskóta tészta. Én egy kisebb tepsibe (23cmx30cm) sütőpapírt tettem, és ebbe öntöttem bele a masszát. Előmelegített sütőben 180 fokon megsütöttem kb. 25 perc alatt. Csak kihűlés után vágjuk fel.

2016. március 29., kedd

NO PARA!

Igazából ennek a bejegyzésnek a Para olimpia nevet kéne adnom. Mert ebben az uccsó néhány hétben az embernek több ideje marad mindenen agyalni, így jobban előjönnek a félelmei.
Sorra is veszem őket.

Beindul a  szülés
Mostanában új fajta görcsöket, nyilallásokat, fájásokat érzek (nem fájdalmasak, csak ismeretlenek), amik eddig nem voltak. Persze mivel nincs összehasonlítási alapom, rögtön azon kezdek majrézni, hogy tuti a szülés indult meg. Gyakorlatilag bármilyen jelre képes vagyok ezt hinni. Mert mi van, ha lefekszem aludni, mikor indulni kéne inkább? Ilyenkor szakavatott barátnőmet szoktam zargatni, aki napi kétszer elmondja, hogy NYUGI!!!, észre fogod venni, ha ez már az a fájás lenne, ha elmúlik, akkor nem kell pánikolni. Ja, és " Ne izgulj, senki sem aludta át még a saját szülését." DE nem hiszek neki, mert mi van, ha én leszek a világon az első, aki átalussza? Mégis csak ciki lenne, ha egyszer csak a kórházban ébresztenének fel, hogy: "Kedves anyuka, ébredjen, mert meg kell etetni a picit!"? Különben is, az összes motivációs tréner azt mondja, hogy bármi megtörténhet, ha eléggé hiszünk benne, :) . Ha nem én majrézok, akkor mások teszik meg helyettem. Pl. nemrég az NST vizsgálaton (ahol a baba szívdobogását és a méhösszehúzódásokat nézik) olyan eredmény született, hogy azt hitték az orvosok, hogy aznap szülni fogok. Persze ez az én hibám, mert Hanna előtte való héten végig aludta a vizsgálatot, és megkértem, hogy a mostanin aktivizálja magát (egész nap bulizik, csak ilyen vizsgálatokon szeret úgy tűnni, mintha jókislány lenne). Ez sikerült annyira parádésra, hogy mehettem a kórházba ellenőrzésre. :) Mindegy, legalább a főpróba megvolt, és jól teljesítettünk a párommal.

Elszabadulnak az indulatok
Nem vagyok egyedül azzal a félelmemmel, hogy mi van akkor, ha szülés közben elgurul a gyógyszerem, és mindenkit elküldök melegebb égtájakra, üvöltözöm, hisztizek. Nagyon ciki lenne. Na jó, mégsem, legalábbis akkor és ott. Biztos nem jutna közben eszembe, hogy mennyire kínos, mert akkor bele sem kezdenék. Viszont itt kapott számomra értelmet a paraszolvencia fogalma. PARA-pénz. Vagyis, ha már az embernek sikerült egy ilyen helyzetet produkálnia, valahogy helyre lehet hozni a kapcsolatot az érintett emberekkel! Én úgy képzelem el, hogy mielőtt távozunk a kórházból, borítékokba kisebb összegeket kell elhelyezni. Rá kell írni, hogy kinek is adjuk, pl. "kopasz, idióta seggfej" (ez az orvos) vagy "hülye vén ribanc" (ez a szülésznő). Persze ehhez szükség lesz annak a segítségére, aki velünk volt a szüléskor, hogy pontosan vissza tudja idézni, kit milyen "kedves" szavakkal illettünk, mikor segítséget nyújtottak nekünk a szülés alatt. (Megjegyzés: Hannát mindenképp vinni kell magammal karban, így nagyobb az esélye, hogy fizikai bántalmazás nélkül megúszom a boríték átadásokat).

Pocak méret
Nem tudom, hogy csak az arányok miatt van, vagy tényleg nagy a pocim, de hatalmasnak néz ki. Néha azon parázom, hogy szét fog pukkanni, olyan feszes már. Gondolkodtam, hogy kéne felvételiznem a Hattyúk tavába, ahol eljátszhatnám a tóban a kis szigetecskét, de nagyon kényelmelen háton feküdni sokáig, így erről lebeszéltem magamat.

Egyéb parák
Mivel már összekészítettem mindent, Hanna dolgai is rendben vannak, már csak a kis finomhangolások vannak hátra. Mikor legutóbbi látogatáskor az ügyeleten a vajúdóban csináltak vizsgálatokat, rájöttem, hogy nagyon meleg van ott, nem biztos, hogy az odakészített és feláldozható, hosszú ujjú pamut hálóing praktikus lesz. Így elkezdtem lefejteni az ujját. Mivel elég fáradt voltam, csak a felét sikerült leszedni, és ugye még beszegni sem volt időm. Egész éjjel azon izgultam, ne most induljon be a szülés, mert nem tudok más hálóinget keríteni, és bár biztosan sok érdekes dolgot láttak a szülészeten, de szerintem a látványtól sokkot kaptak volna, hogy egy kismama félig ujj nélküli foszló szélű, félig hosszú ujjú hálóingben rohangál. Két dolgot gondolhattak volna. Vagy azt, hogy megjött Rambóné, és valamelyik dührohama alkalmával leszakította a fél ujjat, vagy valami őrült stylist feleség jött szülni, aki ötvözi a szakadt sportruházati stílust a klasszikus vonalvezetéssel. Egyik sem túl vonzó a számomra.

Szóval jól elvagyok a kis világomban, aztán már más jellegű aggódni valók jönnek :) .

2016. március 16., szerda

A pozitív listám vagy a pozitivistám? :D

Ígértem, hogy írok egy pozitív listát is, mi a jó az áldott állapotban szerintem. 

Először is, nagyon gyorsan nő az ember haja, és dúsabb is lesz. Szóval kiélvezem a dolgot, növesztem, és magam vágok belőle mindig egy minit, mert még nem találkoztam olyan fodrásszal, aki ismerné azt a mondatot, hogy: "csak egy centit a végéből". :) Majd ráérek akkor frizkót csináltatni, mikor el kezd hullani a szoptatáskor. De addig is: Juhuuuu!

Mindenki kedvence (vagy legalábbis a nagy része a nőknek), hogy kb. 2-3 számmal is nő a mell mérete. Ha az ember egy kicsit edz is rá, nem kezd el lógni. Mit nekünk műmell, van az ingyen is!! :D

Nekem ez az utolsó 3 hónap az, ami a legkellemesebb, van energiám, nincsenek rosszullétek, tudok találkozni barátokkal, barátnőkkel. A bokám nem vizesedik, pont olyan cipő kell, mint eddig. Ruhaméretet sem kellett váltanom, inkább a pocak miatt kellett beszerezni egy-két dolgot (kismama naci, felsők, amikből nem lóg ki a hasam fele). Éljen a költséghatékonyság! Majd ha véncsajként meghízom, csak elő kell venni a kismama felsőket.
Terv szerint haladok. Belőttem előre, mikor mennyit szeretnék hízni, és tudom is tartani. Van, aki tojik rá, de én fitnessmaca vagyok, engem ez a tény örömmel tölt el. 

Időmilliomosnak lenni. Hát igen, már nem dolgozom, és van időm mindenre. Varrás, szappan-, és kence készítés, főzés, bármilyen hobbiban kiélhetem most magam. Kicsit költséges ugyan, mert mivel imádok olvasni, az elmúlt fél év alatt most járok a 28. angol nyelvű könyvnél (most heti 1,5 könyvet végzek ki), és utálom az elektronikus verziót, szóval a papír változat megrendelése nem olcsó. :( De erre szoktam mondani, sokkal jobb ilyenre költeni, mint drogra vagy piára. :)

Fő a jókedv! Hát igen, nagyon jókat nevetgélek magamon, annyira ügyetlen lettem. Minden kiesik a kezemből, mióta nem tudok lehajolni, csak szumós guggolásban. Csak hogy értsétek, itt egy kép róla..


Szóval nagyon vicces, amikor 5 percenként kell ilyen pózban kell felvenni valamit a földről. Általában, ha van 3 dolog a kezemben, abból a hordozási táv elején leejtem az egyiket, a féltávnál a másikat. Na jó, egy azért a kezemben tud maradni...
Hanna rugdosásán is jókat kuncogok, néha egy jól megnyomkodott vízágy mozgására hasonlít a hasam, úgy hullámzik. Ez akkor a legizgibb, ha éppen eszem, és nyelés közben történik a "buli" a pocimban. Jó, hogy nem készül ilyenkor fénykép rólam, csinos képeket vághatok.


Szóval így összességében teljesen jól lehet bírni ezt a terhesség dolgot, a nehezebb részekre már kevésbé emlékszik az ember, mert régebben volt, most meg jó minden. A legvégén meg ugye a szülés fájdalmát úgyis elfelejtjük (ezért többek között egy hormon a felelős), meg ha kézben van már a baba, tök mindegy, mi volt előtte. :)

2016. március 12., szombat

Tuti velem van a baj :)

Ha az ember állapotos, ugye megpróbál minél több információt összeszedni a témában, mert jó dolog képben lenni. Kérdezgeti a szülőket, barátokat és persze ami kihagyhatatlan, az az internet. Fórumok, blogok, szakmai oldalak, az ember semmit sem hagy ki, biztos ami biztos alapon. Én is így tettem. 


De hogy miért is van velem baj?

Van néhány dolog, amit nem értek, illetve nem vagyok képes felfogni, hogy mi az értelmük. 

Az egyik ilyen a szülésterv. Azt sem tudtam, van ilyen, de egyre menőbb a dolog, mert sok szüléstörténetben olvastam. A lényege, hogy a kismama előre eltervezi és leírja, hogy ha itt a szülés ideje, akkor:
- hogy jut a kórházba,
- kit értesít (idáig teljesen oké, ez kell is, de aztán jönnek az elmebeteg dolgok).
Leírják, hogy fog zajlani a szülőszoba elfoglalása, milyen zenét fognak hallgatni, hogy a párjukkal, dúlával vagy bárkivel milyen jókat fognak beszélgetni, hogy hogyan folytatódjon le a szülés!!!, stb. Félreértés ne essék, abszolút tervezés párti vagyok, sőt hiszek abban, hogy az ember pozitív gondolatokat erősítsen magában, hogy azokat vonzza be. Ha ezt a tervet valaki magában naponta többször elolvassa, és arra koncentrál, hogy így történjen, az szuper jó! De hogy ezt a tervet odaadják a doktornak a kórházban, hogy ő így meg így akar szülni, és mi legyen a folyamata???!!! Aztán meg totál kiakadnak, hogy milyen negatív élmény volt, mert a doki nem úgy csinálta ahogy kérte... De most komolyan, ha fogorvoshoz megyünk, miért nem írjuk le neki is, hogy hogyan tömje be a fogunkat? Mert nem értünk hozzá esetleg? A szüléshez meg értünk? Én tuti körberöhögném az illetőt, aki nekem ilyet adna ha doki lennék, és megkérném, hogy vezesse le a saját szülését, de biztosítok neki tükröt is, ha meg kéne mégis császároznia magát. Nem egyszerűbb, ha van választott orvos, megbeszéljük, hogy ki mit preferál, de azért meghagyni a dokinak azt a szabadságot, hogy ha bármi gond van, akkor tegye amit jónak lát? Ha meg nincs külön doki, ott két mondatot mondani a szülésznőnek, hogy majd a dokinak adja át, ha nem vagy olyan állapotban, hogy pl. amíg lehet természetesen szülnél, és ne császározzon meg ahogy belép?


A másik egy nagyon közkedvelt szülés felkészítő anyag.
Kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet egy szülés felkészítő CD-re. Na, gondoltam ez nekem való, szeretnék mindent tudni, ráadásul akkor hallgatom, amikor időm van rá. Egy "szakember" által összeállított és felmondott hanganyagról van szó. Nagy lelkesen megrendeltem. Mikor elkezdtem hallgatni, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Na nem azért, mert annyira megható volt vagy humoros, hanem mert annyira szánalmas volt. Szerintem minimum elvárás, hogy ha pénzért kiadok egy CD-t, legalább helyesen beszéljek (hahó, már kitalálták azt a funkciót, hogy akár mondatonként fel lehessen mondani szöveget, és javítani, ha elrontok valamit), de végig magyartalan mondatokkal, "izé" "meg ilyesmi" szavak használatával szembesültem, rengeteg ragtévesztéssel. Nagyon szeretném szó szerint idézni, de képtelen lennék újra végighallgatni, hogy megtaláljam a kedvenc részeket, így csak nagyjából tudom visszaadni a mondanivalókat (amik a színvonalat tovább erősítették): pl. a tolófájásról megtudtam, hogy mi is az (egy erős fájás, olyan mintha tolnom kéne - basszus, magamtól erre tuti nem jövök rá), vagy megtudhattam, hogy főleg a genetikán múlik, kinek mennyire könnyű a szülés (ahogyan az anyáink szültek, úgy fogunk mi is), de aztán a következő mondatban elhangzik, hogy persze egyáltalán nem biztos, hogy így lesz, mert minden szülés egyedi. Sok tippet is kaptam, mit csinálhatok teresen, mint pl. nyugodtan szaunázhatok a második trimesztertől (tényleg van olyan orvos, aki ilyet mond????) és menjek úszni nyugodtan, csak a tengert meg a tavakat hagyjam ki, főleg fertőtlenített vízbe menjek (viszont a Balatonba lehet menni - nem is tudtam, hogy azt is fertőtlenítik - mellesleg több ismerősöm is elkapott ott a vízben fertőzést és koraszülést eredményezett). Esetleg ajánlhatta volna a Széchenyi fürdőt is, mert aki ott nem kap el valamit terhesen, az tuti mindent túlél...

Az egész cd egy vicc (most lehet sokan megköveznek, de ez az én blogom és azt írok, amit csak akarok :P ), 0 tartalommal. Merem remélni, hogy más is csak áldozatul esett a dolognak, és nem tartja az évszázad művének a CD-t, mert akkor nagy lehet a gond odabent.

Az utolsó dolog pedig a dúlaság.
Látom, hogy egyre jobban elterjedt a dúlával való szülés. Dúla (aki nem tudná, mert én sem tudtam): olyan nők válhatnak dúlává, akik már átélték a szülés élményét és empatikus készségük alkalmassá teszi őket, hogy másoknak is segítsenek a vajúdáskor és a gyermekágyas időszakban.

A gondolat szép, de nekem ez egy kissé sok(k). Értem, hogy az ember ilyenkor ki van szolgáltatva, meg bizonytalan, és jól jön valaki, aki támogatni tudja. De szerintem pont ezért van az embernek egy párja (természetesen, ha ez nem adott, és előre tudjuk, hogy nincs lehetőség az apás szülésre, akkor jól jöhet egy dúla), aki fogja a kezét és ott van. Nem hinném, hogy másra szükség van. Ha nem lenne ő elég, nem nyugtat meg a jelenléte, akkor ott valami nem stimmel. Számomra elképzelhetetlen, hogy az orvos, szülésznő és a párom mellett még valaki ott "nyugtatgasson", ráadásul mi van, ha tök máshogy gondolkodik a dúla és az orvos vagy a szülésznő? Legtöbbjüknek nincs szülésznői szakképesítése (csomó dúlaképző tanfolyam van, szóval bárki lehet dúla), tehát nagyon nem mondhat a szülés alatt semmit.
Előtte a vajúdás szerintem nem tartozik egy idegenre (nekem valaki néhány hónap alatt nem lesz a legjobb barátom), utána meg van védőnő (akit ugye választani is lehet pluszban, ha mindenképp fizetni akarunk). Ha meg család terapeutára van szükség, keressünk szakembert.
Nehezen képzelem el, hogy a párom és én a szülés során bárkivel is megosztanánk az intimitást (így is lesz ott elég jövés-menés, ami pont elég).
Úgy gondolom, inkább szülésznőt válasszon az ember, és annak fizessen, mint valakinek, akinek nincs beleszólása magába a szülés lefolyásába. Nem beszélve arról, hogy a legfontosabb, hogy a doktorunkban bízzunk meg 100%-osan, vele kell megbeszélni, milyen elvárások vannak egymás felé. A legtöbb negatív szüléstörténetből, amit olvastam eddig, az derült ki, hogy nem tartották fontosnak a doki választást, és azért sikerült félre a dolog (igen, sajnálatos, de különben valóban ritka, hogy kedvesek és foglalkoznak velünk az egészségügyben) vagy bár volt doki, de nem voltak egy hullámhosszon korábban sem, de nem keresett mást. Pedig ha már fizetünk, akkor ez egy szolgáltatás, ahol igenis lehetnek elvárásaink. Ha egy fodrász elrontja a hajunkat, nem keresünk mást? (Mielőtt elfelejtem, sok helyen bent sem lehet a dúla a szülésen...)

Persze elég földhöz ragadt vagyok, és ezért ezek a dolgok valahogy nagyon távol állnak tőlem, de mintha kicsit túlzásba vinnénk a szülésre való rákészülést. Igen, én nagyon félek a szüléstől, mert még nem szültem, ismereten a dolog. Ettől még nem kell dúlához, pszichológushoz rohanni, megmondani egy szülész-nőgyógyásznak, mit csináljon. Az Érettségi előtt is halálra izgultam magam, infókat gyűjtöttem, tanultam, de eszembe sem jutott lelki tanácsadásra járni, sem tervet írni az elnöknek, hogy hogyan is vizsgáztasson le.

Anyu korában nem volt ultrahang, nem volt apás szülés, hatan voltak egyszerre a szülőszobán, és mégis boldog anyukák voltak. Koncentráljunk arra, hogy minél gyorsabb, egyszerűbb, pozitívabb szülésünk legyen, és minél hamarabb otthon legyünk a babával. Ne komplikáljuk túl. Ennyi. :)

Lehet, hogy szülés után az egész bejegyzést átírom, és követelni fogom a dúlák kötelező jelenlétét a szüléseken, miközben a remek kis szülés felkészítő CD menjen a háttérben, és az orvos pedig csak a szülésterv közjegyző előtt történő elfogadása után vezethessen le szülést. 

De addig még van egy hónap, szóval addig ez vagyok én, akivel mindig baj van :).

Megígérem, hogy legközelebb arról írok listát, miért is jó állapotosnak lenni (mert még a végén azt hiszitek, hogy egy depis kismama vagyok, aki mindenben csak a rosszat keresi :) ).

2016. március 8., kedd

Gyors, tápláló reggeli - joghurt-alma-zab piramis

Hozzávalók

1 kis poharas natúr joghurt
egy marék dió (vagy bármilyen mag)
1 alma
40 gramm aprószemű zabpehely



Elkészítés

Az almát megpucoljuk és lereszeljük vagy aprítjuk gépben. egy kis réteget egy nagyobb pohár aljába teszünk. Ráhalmozzuk az apróra vágott diót vagy magot. Erre egy réteg joghurtot teszünk, amit még a joghurtos pohárban édesítővel összekeverünk. Majd egy zab réteg következik. Végül egy újabb réteg almapüré és így tovább, mind minden el nem fogy. 

Hagyjuk állni pár percet (mondjuk amíg a fürdőszobában teszünk-veszünk) és ehetjük is.

2016. március 3., csütörtök

Terhesség alatti nyavalyák - ahogy én megélem

Mikor állapotos lettem, sokat nézelődtem a neten, hogy információkat gyűjtsek arról, mire is számítsak a terhesség alatt. Azt vettem észre, hogy az információkat nem nagyon lehet egy oldalon megtalálni, főleg, ha arra kíváncsi az ember, milyen negatív változásokon fog átmenni, amire lelkileg sem árt felkészülni. Megértem, hogy a terhesség sokak számára maga a csoda (főleg, ha sokat kellett érte szenvedni), és az is persze, de kicsit mintha túl szakrális szintre emelnék a dolgot, és mindenkinek a legcsodálatosabb időszaka az a 9 hónap, senkinek semmi baja, szinte erre az időre mindenki egy másik dimenzióban lenne.

Biztos velem van a baj, de én az áldott állapotot kicsit földhözragadottabban élem meg. És igenis vannak olyan változások, amit jó tudni és rákészülni. Úgyhogy én összeszedtem azokat, amit tapasztaltam, hátha segít másnak is, és kicsit jókedvre is derít olvasás közben. 
Nem nagyon írok terhességi heteket, mert ahogy nézem, mindenkinél máskor jönnek elő, és az sem biztos, hogy TE tapasztalni fogod / tapasztaltad a változást.





Rosszullétek
Na, én rögtön belecsaptam a lecsóba, és a "kötelező" 3 hónap rosszulléttel kezdtem pályafutásom kismamaként. Eleinte gyakorlatilag reggeltől estig tartott a hányinger, szédülés, gyengeség. Nehéz volt elhinnem, hogy sokan semmit sem éreztek, élték az életüket. Mázlisták. Csak arra tudtam gondolni, hogy remélem azon szerencsések között leszek, akiknek a 12 hét környékén ez elmúlik, és vágtam vissza a napokat a centin. Közben a rosszullétek a reggelre és estére korlátozódtak, végül csak estére. Én kipróbáltam az összes ötletet: cola, gyömbéres keksz, citromlé stb., de semmi sem segített. Gyakorlatilag fekvés volt, és WC ölelgetés. Aztán hál ég elmúlt valóban a 13 hét körül. Annyi maradt, hogy a BKV-zás egy rémálom volt, mivel ha állni kellett, rögtön el akartam ájulni, és senki sem adta át a helyet, hisz semmi sem látszik még az emberen. (Nem mintha a nagy pocakommal most olyan sokan átadnák.) Jah, és amikor ár csak havi egyszer tört rám az ájulósdi, akkor az lehetőleg olyan helyen történt, ahol állati ciki volt (hentesnél sorban állás közben, orvosi rendelőben- bár ott legalább helyben voltam :), postán, ahol kiszolgálás közben próbáltam megvizsgálni a padló állapotát).

Bőr
Előjönnek anyajegyek, kis barna pigment pöttyök főleg az arcon. Néha nem is picik. Ha véletlenül eszedbe jutna, hogy hulla fehér vagy, és mennél szoliba, akkor gondold át. Egyrészt az orvosok sem nagyon ajánlják, másrészt sosem tudni, hogy fog kinézni az arcod a végére, én nem mertem megkockáztatni.
Linia negra, vagyis az a sötétbarna csík a pocakon végig a köldök alatt (illetve olyan szerencséseknek mint én, még felette is végig). Régebben láttam egy képen ilyet, akkor azt hittem, a hasműtét utáni seb maradványa, és úgy lett terhes az illető. Akkor arra gondoltam, hogy jaj istenkém, csak nekem ne legyen ilyen. Hát nem jött össze. Ez a csík a hormonális változások miatt alakulhat ki, nekem egyik napról a másikra. Legalább beadhatom a tudatlanoknak, hogy találkoztam Hasfelmetsző Jack-el.
(Ez a kép nem rólam készült)

Persze a kötőszövet se maradjon ki a buliból. Nekem, mint aki imád sportolni, és fontosak a feszes idomok, talán ezt a legnehezebb elviselni. Mivel nem tudok most olyan edést végezni, amitől igazi terhelést kapna az izom, csak átmozgatni tudom őket, hogy ne teljesen tűnjenek el. De a vizesedés (ami hál ég nem érint egyelőre annyira, mint a nagy többséget - végre valami!!) miatt plöttyedtnek érzem az egész combomat, fenekemet. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyire naribőrös lesz. Pedig továbbra sem zabálok édességet, és kisebb kilengésekkel odafigyelek, mit eszem. Ez úgy látszik a korral jár :( . De sebaj, majd Hanna születése után lesz hová fejlődni!
Ide gyorsan beteszem a mell növekedését is. Végre egy pozitív dolog, ezt szerintem mindenki élvezi. :) . Kár, hogy nem marad így.
A poci növekedése elég ijesztő tud lenni, így nyolc hónap után nekem jó vékony már a bőröm, látszanak az erek, egy low budget horror filmbe simán elmehetnék zombinak. :)
Egy a fontos, hogy folyamatosan kenegessük magunkat jó zsíros krémmel, mert bár azt mondják, hogy genetika a stria kialakulása, azért csak számít, hogy rugalmas-e a bőrünk. Nem kell százezrekért krémet venni, én már évek óta magamnak készítem őket, de aki nem tudja ezt megoldani, akkor is elég egy-két olajat összekeverni, és estére bekenni magunkat. Olcsó, és sokkal hatásosabb, mint a kemikáliával megspékelt neves termékek.

Anyagcsere, vérkeringés
Az ugye jól lelassul. Viszont erre van megoldás! Na ezért jó  a torna (mert ugye arra nem jó, hogy most legyen belőlünk fitness modell). Azt vettem észre, ha tornázom, minden oké, ha nem, akkor sajnos érezhető a lassulás. Szóval ajánlom mindenkinek a mozgást, heti 4-szer. Ha nem dolgozol már, bele kell férnie az időbe. A mozgás a vérkeringésnek is jó, és annak megfelelő működésére nem csak nekünk, hanem a babának is nagy szüksége van ebben az időszakban. Ajánlom Belényi Beáta 3 terhestorna videóját. Nem annyira megerőltető, de hasznos. Egymás után végig lehet csinálni őket. Neten rá tudtok keresni.
Mielőtt elfelejtem, ide tartozhat a jó kis aranyér megemlítése is. Legalább ezt elkerültem eddig. :)

Szőrnövekedés
Nézzük a pozitív oldalát. Juhuu, most kell kiélvezni, hogy nő a hajunk és dúsabb! :) Akinek eddig nem nőtt, most fog. Persze ez sem tart örökké, és szoptatáskor kihullik, amit csak kis időre kölcsön kaptunk, de legalább addig örüljünk neki! :)
Ami kevésbé kellemes, hogy a pocin és egyéb helyeken is jobban kezd nőni a szőr, illetve a pihék is megerősödnek. De szintén jó hír, hogy a terhesség után visszaáll a növekedés üteme. Addig fonjuk be, az divatos :) .




Kéz zsibbadása, csukló nyilallások
Ez is egy fini dolog. Semmit sem csinálok, de a következő másodpercben egy nagyot belenyilall a csuklóba, és onnantól egy fél napig mozdítani sem bírom. Aztán hirtelen elmúlik. A zsibbadás nálam ritka, de sok helyen írják, hogy gyakori probléma.

Légszomj, mellkasi fájdalmak
Nekem sikerült ezzel ügyeleten kikötni. Mikor először éreztem hogy nem nagyon kapok levegőt, és fáj a mellkasom teteje, akkor nagyon bepánikoltam. Azt írták, 30 hetes kor után lehet ilyen tünet, hát nekem kb. a 22-en már volt, ezért féltem, hogy ez vmi más. De azt mondták, nincs baj, és csak kicsi vagyok, ezért már most nincs elég helye a tüdőmnek normálisan tágulni. Azóta folyamatosan nincs levegőm, de megszoktam. Gondolkodom rajta, hogy szülés után megmászom a  Mount Everestet, a magaslati levegő miatti oxigén hiány már tuti nem fog problémát okozni. :)
Arról ne is beszéljünk, hogy lehajolni nagyon fájdalmas, marad a leguggolás. Végül is jó fenék gyakorlat. :)


Ide sorolnám az esti orrdugulásokat is. Így is orrsövény ferdülésem van, csak az egyik lyukon kapok levegőt, de estére egyiken sem. Orrspray nélkül nem bírok aludni. Az esti cseppentés már drogozásnak hívom, mert tényleg nem tudok most nélküle meglenni.

Babamozgások okozta rángások
Nagyon vártam milyen lesz, mikor végre megmozdul Hanna. Azt mondta mindenki, először kis kaparászást vagy buborékozást fogok érezni. Hát nem. Hanna rögtön elég erőteljes rúgásokkal, ütésekkel kezdett, olyan volt, mintha iszonyat erősen tikkelt volna a hasizmom. Ez azóta sem változott, csak erősebb lett, főleg éjszakai műszakban nyomja előszeretettel a kisasszony, amikor én már elvileg aludnék. Valószínűleg valamiféle K1-es otthoni bajnokságra készül, mert tartja magát a pihenés, étkezés, edzés szent hármasához, és nem nagyon tehetek ellene semmit. :)


Na, szerintem elég ennyi ijesztő dolog egy bejegyzésbe, de természetesen nyugodtam lehet hozzákommentelni további tapasztalatokat, hogy minden szörnyűség egy helyen meglegyen :) . 


2016. március 2., szerda

Egészségesebb táplálkozásra átszoktató csirkesült zöldségekkel

Ezt a receptet azoknak ajánlom, akik eddig nem válogatták meg, mit esznek, de most úgy döntöttek, hogy tesznek valamit az egészségükért, és egy kicsit jobban oda akarnak figyelni az étkezéseikre. Tudom, hogy ez nem egyszerű feladat, nem megy rögtön a száraz csirkemell evészet. Ezzel az étellel könnyebben át tudjuk magunkat szoktatni, ráadásul nem igényel nagy munkát.

Hozzávalók

3 egész csirkecomb
fűszerek (pl. só, bors, kurkuma, citromfű vagy rozmaring)
600 g fagyasztott zöldség (amiben répa, brokkoli és karfiol van, de persze lehet csak az egyik féle is)



Elkészítés

A combokat kettévágom alsó és felső combra. Kivételesen a bőrét rajta hagyom, és befűszerezem. Egy agyagedénybe vagy jénaiba beleszórom a mirelit zöldségeket, még fagyottan. Ráöntök fél dl vizet. Csak egy ici-picit sózom, mert a csirkéből elég íz fog lecsöpögni rá. A tetejére ráteszem a combokat, lehetőleg bőrével lefelé. 
A sütőt 180 fokra állítom, és a ételt a középső szintre beteszem (ne legyen magasan, mert meg fog égni kívül, de belül nyers maradhat). Kb. 40 perc után fordítsuk meg a combokat a tálban, hogy bőrével felfelé legyenek, és tegyük feljebb a sütőben. További 20 perc kell neki, és szépen megsül a bőre, akkor van kész.

Természetesen a bőre nélkül fogyasszuk el a csirkét, csak azért hagytuk rajta, hogy az ízét gazdagítsa, illetve a zöldségek is kellemesebbek legyenek. Köretnek meg az alatta megpárolódott zöldségeket együk.

A következő lépcső, hogy már bőre nélkül sütjük meg a csirke darabokat. Az utolsó variációban pedig jöhet a csirkemell a comb helyett, addigra már nem lesz annyira idegen az állaga, íze.

2016. február 21., vasárnap

Almàs-màkos-diós-rèpàs zabszelet

Hozzávalók

10 dkg darált mák
20 dkg darált dió
2 kis alma lereszelve
10 dkg reszelt répa
10 dkg aprószemű zabpehely
2 nagyobb tojás (vagy 3 kicsi)
1 dl zabtej
pici reszelt citromhéj
édesítő
fél zacskó sütőpor
1 kiskanál szódabikarbóna




Elkészítés

A tojásokat a sütőporral, a szódabikarbónával és az édesítővel összekeverjük egy tálban. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, és elkeverjük. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Közben egy közepes formát kibélelünk sütőpapírral, és egyenletesen eloszlatjuk a masszát, kb. 1,5 cm vastagon. 15 perc alatt megsül. Hagyjuk kihűlni és szeleteljük fel.


Ízlés szerint tehetünk bele fahéjat is, illik hozzá.

2016. február 20., szombat

Ribizlis joghurt torta diétásan (sütés nélkül)

Hozzávaló

800 g natúr joghurt (2 nagy dobozos)
édesítő ízlés szerint
1 db dr oetker expressz zselatin fix
200 g diabetikus keksz (én a Detki omlós vaníliásat használom)
250 dkg gyümölcs (én fagyasztott ribizlit használtam, de narancs, banán, bármi jöhet)




Elkészítés

A kekszet ledaráljuk, összetörjük zacskóban, vagy ha Detkiset vettünk, akár kézzel is szét tudjuk pillanatok alatt morzsolni. Egy csatos torta forma aljába sütőpapírt teszek, ami lelóg róla és úgy zárom rá a szélét, hogy az rögzítse a papírt. Majd a kekszreszeléket az aljába szórom úgy, hogy mindenhová jusson.
A joghurtot összekeverem az édesítővel, majd a zselatin fix-el. Bár ilyen mennyiséghez többet javasol a termék leírása, de nekem bőven elég volt az egy tasak. (Ha valamiért nem sikerül az expressz zselatint beszerezni, akkor 2 db 10 grammos sima zselatin porra van szükségünk, amit 4 kanál vízzel elkeverve felmelegítünk, majd a joghurtot hozzáadva tovább melegítjük, de ne hagyjuk felforrni. Ha kihűlt, folytatjuk a recept szerint.)
Várjunk, míg kicsit sűrűsödik a joghurt, majd öntsük rá a keksz alapra. Ha túl hígan öntjük a kekszre, akkor az alapot be fogja szívni a joghurt. Végül szórjuk rá a tetejére a gyümölcsöt. Ha banánt, almát, stb. teszünk rá, akkor előtte hámozzuk meg a gyümölcsöt, majd locsoljuk meg citromlével, hogy ne barnuljon meg.
Hűtőbe tesszük pár órára, míg meg nem dermed.


Természetesen bele is lehet keverni a joghurtba a gyümölcsöt, nem kell feltétlen a tetejére tenni a tortának.

ui: a képen egy vékonyabb verziós torta van, mert csak 1 doboz joghurtom volt éppen otthon.


2016. február 12., péntek

Fitt diós csiga

Hozzávalók

20 dkg zabpehelyliszt 
10 dkg kókuszliszt
25 dkg zsírszegény túró
5 dkg búzasikér (nélküle is meg lehet csinálni, de így jobb)
5 dkg kókuszzsír
1 kiskanál sütőpor
1/2 kiskanál szódabikarbóna
1 dl víz
kb. 15 dkg darált dió, vagy 10 dkg zsírszegény kakaópor
por állagú édesítő
1 tojás a kenéshez



Elkészítés

Összekeverem a liszteket, sütőport, szódabikarbónát és a búzasikért. Hozzáteszem a túrót úgy, hogy villával kapargatom ki a tégelyből, hogy ne nagy tömbökben kerüljön a por állagú alapanyagokhoz. A kókuszzsírt felolvasztom, és azt is belekeverem a masszába, végül a vizet.
Addig gyúrom, míg egy homogén massza nem lesz. Elég nedves marad a tészta, de a lényeg, hogy ne ragadjon oda a kezedhez az egész. Szükség esetén tegyél hozzá még valamilyen lisztet.
Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Közben levágok két nagyobb méretű sütőpapírt, közé teszem a tésztát, és így nyújtom ki téglalap formára, kb. fél cm vastagra.
Leveszem a felső sütőpapírt, amit bele is teszek a tepsibe (nem lesz nyers tésztás, így simán lehet használni).
Végül a tésztára szórjuk a dióval elkevert édesítőt vagy a kakaóporos édesítőt, és szépen elkezdjük feltekerni a tésztát, amiben az alsó sütőpapír kiváló segítséget ad. A rudat kb 1-1,5 cm-es szeletekre vágjuk, és a tepsibe helyezzük. 



Tetejét és oldalát bekenjük a felvert tojással.
A tekercsekkel vigyázni kell, mert könnyen szétesnek nyersen, én még kézzel kicsit össze szoktam nyomkodni, mikor még rúd formájú.

2016. január 25., hétfő

Habkönnyű mákos-diós tallér (no liszt, no cukor)

Hozzávalók

2 tojás
50 gramm darált mák
50 gramm darált dió
édesítő
1/2 kiskanál sütőpor




Elkészítés

Keverjük össze a hozzávalókat.  Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tepsibe tegyünk sütőpapírt, és púpos evőkanállal halmozzunk kupacokat a papírra. Egymástól távol helyezzük el őket. Kicsit le fognak lapulni, mert a tészta kicsit folyékonyabb. Mehet a sütőbe, és 15 perc alatt kész. Hagyjuk kihűlni a tepsin.

Lehet a tésztába tenni még reszelt citromhéjat is, vagy bármit, amit kigondoltok.

Kb 10-12 darab lesz belőle.

2016. január 24., vasárnap

Fitt sajttorta (no cukor, no liszt)

Hozzávalók

250 gramm light mascarpone vagy light natúr krémsajt (én ezt használtam, de ha 180 grammos kiszerelést találsz, a recept elbír 360 grammot is)
2 tojás
1/2 kiskanál sütőpor
pici reszelt citromhéj
édesítő
1 dl light natúr joghurt
ízlés szerint 30 gramm vaníliás fehérjepor



Elkészítés

Mindent összekeverünk, hogy egy homogén krémet kapjunk. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, a krémet közben vagy szuflé formákba kanalazzuk (3/4 részig csak!) vagy olyan papír muffin formába, ami kemény papírból van, és tartja az alakját (én a DM-ben vettem). Kb. 20 perc alatt készül el, jól megemelkedik a tészta, de miután kivesszük a sütőből, összeesik. Ez normális, nem te rontottad el. :)

Nem mondhatni zsírszegénynek a produktumot, de valamit azért tartalmaznia is kell a fehérje mellett :).

2016. január 3., vasárnap

Az elképzelt szuper fitt kismama bukása és felemelkedése :)

Előre bocsátom, hogy sok olyan kismama van, akinek semmi baja a terhesség első 3 hónapjában és egy igazi fitness lady. És van olyan is, aki megtehetné, hogy szuper fitt kismamaként működjön, de inkább a terhességre fogja, hogy mért eszik háromszor annyit, habzsolja az édességeket, vagy miért nem mozog a terhesség alatt.

Mikor az ember fitness macaként azon gondolkodik, hogy milyen lesz, ha áldott állapotba kerül, akkor természetesen úgy képzeli el, hogy túltesz mindenkin, heti ötször egy órát fog edzeni (na jó, kicsit máshogy, de azért nem lehet lazázni), csak egészséges ételeket eszik, és semmit sem változik a teste azon kívül, hogy lesz egy pocija. 
És miért ne így gondoltam volna én is? Mindig tele voltam energiával, odafigyeltem a kajára és a mozgásra. 

De aztán az ember tervez, Isten végez...

Amikor terhes lettem, az első 1.5 hónapban gyakorlatilag ki sem tudtam kelni az ágyból a rosszullétek miatt. (Ennyit az elképzelt fitness életmódról.) És pont azokat az ételeket nem tudtam megenni, amik kicsit is egészségesek lettek volna (saláta, csirke, gyümölcs, zöldség) - ezeknek még a gondolatától is hányinger jött rám. Egyedül a kekszek, ropogós perecek, pirítósok maradtak meg bennem, bár azt sem mondhatom, hogy nagy élvezettel fogyasztottam őket, de valamit enni kellett. 
A második 1.5 hónapban már bővült a kör, érdekes mód a szendvicsek voltak a megváltók számomra, ezeket meg bírtam enni, nem lettem rosszul tőlük. De a tápláló dolgok továbbra sem mentek le a torkomon (pedig hidd el, próbálkoztam).
Három hónap telt el, mire végre emberi ételeket is tudtam enni. Ezt csak azért írom le, mert folyton azt olvastam mindenütt, hogy kismamaként mennyire fontos az egészséges táplálkozás, ne együnk két ember helyett, és a cukrokat, lisztet kerüljük. És én az elmúlt 7 évben így is éltem, tehát nem arról van szó, hogy nincs akaraterőm, vagy hogy fogalmam sincs, milyen ételeket kéne ennem, miket pedig nem. Egyszerűen csak a szervezetem azt mondta, hogy: "Próbálkozhatsz bármivel, most átveszem az uralmat, hosszú éveken át sanyargattál, hát most visszakapod!" : )

A kritikus 12 hét után végre jobban lettem, és elkezdtem mozogni. Rájöttem, hogy nagyon nem egyszerű úgy edzeni, hogy az ember megfeleljen a kritériumoknak (bizonyos mozgások nem végezhetőek, más mozgások meg kifejezetten kellenek, amivel pl. az egyensúlyt tudjuk beállítani, aztán figyelni a pulzusra). Nagyon kevés információ áll rendelkezésre, ha az ember maga szeretne összeállítani egy kismama edzésprogramot. 
De a legnagyobb döbbenet akkor ért, mikor a 3 hónap kihagyás után pontosan egy youtube-on talált terhestorna videó első 5 percét bírtam csak megcsinálni (na nem azért, mert annyira nehéz volt, egyszerűen ennyi idő után kezdtem rosszul lenni). Elhatároztam, hogy heti négyszer mozogni fogok. Kis lépésekkel kellett kezdenem, mintha csak életemben először próbáltam volna edzeni. Öt perces edzésekről sikerült aztán szép lassan feljebb tornázni magam, és most tartom a heti négyszeri 50 percet. 
Persze ezek az edzések nem jók arra, hogy az ember most alakuljon át egy fitness modellé, de segít az anyagcserét karban tartani (aki volt már kismama, tudja miről beszélek), a vérkeringést serkenteni, a megváltozott súlypont miatt az egyensúlyt beállítani. Nehéz ezt elfogadni, de el kell. :D

Végre az ételekkel is sikerült nagy részben visszaállítanom a barátságunkat. Hál'ég nem lettem kívánós, egyáltalán nem érdekelnek az édességek (vagyis jobban nem az eddigieknél), igazából egy dologra vagyok rácuppanva, az pedig a sushi. (Tudom, nem ehetnék, de hát ez van...) Az első három hónapi tartalmatlan étkezés azért érezteti a hatását a kötőszöveteken, de ezzel majd akkor tudok foglalkozni érdemben, ha már megérkezett a baba.

Ès most itt vagyunk, hat ès fèl hónaposan. :-)


Ezzel a kis bejegyzéssel annyit akartam elmondani, hogy alakulhat úgy az életünk, hogy nem pont úgy történnek a dolgok, mint ahogy elterveztük, ilyenkor próbáljunk meg alkalmazkodni kicsit, engedni abból, amit kigondoltunk, és módosítsuk úgy a tervünket, hogy az adott helyzetből a lehető legjobbat hozzuk ki. És nem feladni!!