Az elképzelt szuper fitt kismama bukása és felemelkedése :)

Előre bocsátom, hogy sok olyan kismama van, akinek semmi baja a terhesség első 3 hónapjában és egy igazi fitness lady. És van olyan is, aki megtehetné, hogy szuper fitt kismamaként működjön, de inkább a terhességre fogja, hogy mért eszik háromszor annyit, habzsolja az édességeket, vagy miért nem mozog a terhesség alatt.

Mikor az ember fitness macaként azon gondolkodik, hogy milyen lesz, ha áldott állapotba kerül, akkor természetesen úgy képzeli el, hogy túltesz mindenkin, heti ötször egy órát fog edzeni (na jó, kicsit máshogy, de azért nem lehet lazázni), csak egészséges ételeket eszik, és semmit sem változik a teste azon kívül, hogy lesz egy pocija. 

És miért ne így gondoltam volna én is? Mindig tele voltam energiával, odafigyeltem a kajára és a mozgásra. 

De aztán az ember tervez, Isten végez...

Amikor terhes lettem, az első 1.5 hónapban gyakorlatilag ki sem tudtam kelni az ágyból a rosszullétek miatt. (Ennyit az elképzelt fitness életmódról.) És pont azokat az ételeket nem tudtam megenni, amik kicsit is egészségesek lettek volna (saláta, csirke, gyümölcs, zöldség) - ezeknek még a gondolatától is hányinger jött rám. Egyedül a kekszek, ropogós perecek, pirítósok maradtak meg bennem, bár azt sem mondhatom, hogy nagy élvezettel fogyasztottam őket, de valamit enni kellett. 

A második 1.5 hónapban már bővült a kör, érdekes mód a szendvicsek voltak a megváltók számomra, ezeket meg bírtam enni, nem lettem rosszul tőlük. De a tápláló dolgok továbbra sem mentek le a torkomon (pedig hidd el, próbálkoztam).

Három hónap telt el, mire végre emberi ételeket is tudtam enni. Ezt csak azért írom le, mert folyton azt olvastam mindenütt, hogy kismamaként mennyire fontos az egészséges táplálkozás, ne együnk két ember helyett, és a cukrokat, lisztet kerüljük. És én az elmúlt 7 évben így is éltem, tehát nem arról van szó, hogy nincs akaraterőm, vagy hogy fogalmam sincs, milyen ételeket kéne ennem, miket pedig nem. Egyszerűen csak a szervezetem azt mondta, hogy: "Próbálkozhatsz bármivel, most átveszem az uralmat, hosszú éveken át sanyargattál, hát most visszakapod!" : )

A kritikus 12 hét után végre jobban lettem, és elkezdtem mozogni. Rájöttem, hogy nagyon nem egyszerű úgy edzeni, hogy az ember megfeleljen a kritériumoknak (bizonyos mozgások nem végezhetőek, más mozgások meg kifejezetten kellenek, amivel pl. az egyensúlyt tudjuk beállítani, aztán figyelni a pulzusra). Nagyon kevés információ áll rendelkezésre, ha az ember maga szeretne összeállítani egy kismama edzésprogramot. 

De a legnagyobb döbbenet akkor ért, mikor a 3 hónap kihagyás után pontosan egy youtube-on talált terhestorna videó első 5 percét bírtam csak megcsinálni (na nem azért, mert annyira nehéz volt, egyszerűen ennyi idő után kezdtem rosszul lenni). Elhatároztam, hogy heti négyszer mozogni fogok. Kis lépésekkel kellett kezdenem, mintha csak életemben először próbáltam volna edzeni. Öt perces edzésekről sikerült aztán szép lassan feljebb tornázni magam, és most tartom a heti négyszeri 50 percet. 

Persze ezek az edzések nem jók arra, hogy az ember most alakuljon át egy fitness modellé, de segít az anyagcserét karban tartani (aki volt már kismama, tudja miről beszélek), a vérkeringést serkenteni, a megváltozott súlypont miatt az egyensúlyt beállítani. Nehéz ezt elfogadni, de el kell. :D

Végre az ételekkel is sikerült nagy részben visszaállítanom a barátságunkat. Hál'ég nem lettem kívánós, egyáltalán nem érdekelnek az édességek (vagyis jobban nem az eddigieknél), igazából egy dologra vagyok rácuppanva, az pedig a sushi. (Tudom, nem ehetnék, de hát ez van...) Az első három hónapi tartalmatlan étkezés azért érezteti a hatását a kötőszöveteken, de ezzel majd akkor tudok foglalkozni érdemben, ha már megérkezett a baba.

Ès most itt vagyunk, hat ès fèl hónaposan. :-)

Ezzel a kis bejegyzéssel annyit akartam elmondani, hogy alakulhat úgy az életünk, hogy nem pont úgy történnek a dolgok, mint ahogy elterveztük, ilyenkor próbáljunk meg alkalmazkodni kicsit, engedni abból, amit kigondoltunk, és módosítsuk úgy a tervünket, hogy az adott helyzetből a lehető legjobbat hozzuk ki. És nem feladni!!