Tuti velem van a baj :)

Ha az ember állapotos, ugye megpróbál minél több információt összeszedni a témában, mert jó dolog képben lenni. Kérdezgeti a szülőket, barátokat és persze ami kihagyhatatlan, az az internet. Fórumok, blogok, szakmai oldalak, az ember semmit sem hagy ki, biztos ami biztos alapon. Én is így tettem. 

De hogy miért is van velem baj?

Van néhány dolog, amit nem értek, illetve nem vagyok képes felfogni, hogy mi az értelmük. 

Az egyik ilyen a szülésterv. Azt sem tudtam, van ilyen, de egyre menőbb a dolog, mert sok szüléstörténetben olvastam. A lényege, hogy a kismama előre eltervezi és leírja, hogy ha itt a szülés ideje, akkor:

- hogy jut a kórházba,

- kit értesít (idáig teljesen oké, ez kell is, de aztán jönnek az elmebeteg dolgok).

Leírják, hogy fog zajlani a szülőszoba elfoglalása, milyen zenét fognak hallgatni, hogy a párjukkal, dúlával vagy bárkivel milyen jókat fognak beszélgetni, hogy hogyan folytatódjon le a szülés!!!, stb. Félreértés ne essék, abszolút tervezés párti vagyok, sőt hiszek abban, hogy az ember pozitív gondolatokat erősítsen magában, hogy azokat vonzza be. Ha ezt a tervet valaki magában naponta többször elolvassa, és arra koncentrál, hogy így történjen, az szuper jó! De hogy ezt a tervet odaadják a doktornak a kórházban, hogy ő így meg így akar szülni, és mi legyen a folyamata???!!! Aztán meg totál kiakadnak, hogy milyen negatív élmény volt, mert a doki nem úgy csinálta ahogy kérte... De most komolyan, ha fogorvoshoz megyünk, miért nem írjuk le neki is, hogy hogyan tömje be a fogunkat? Mert nem értünk hozzá esetleg? A szüléshez meg értünk? Én tuti körberöhögném az illetőt, aki nekem ilyet adna ha doki lennék, és megkérném, hogy vezesse le a saját szülését, de biztosítok neki tükröt is, ha meg kéne mégis császároznia magát. Nem egyszerűbb, ha van választott orvos, megbeszéljük, hogy ki mit preferál, de azért meghagyni a dokinak azt a szabadságot, hogy ha bármi gond van, akkor tegye amit jónak lát? Ha meg nincs külön doki, ott két mondatot mondani a szülésznőnek, hogy majd a dokinak adja át, ha nem vagy olyan állapotban, hogy pl. amíg lehet természetesen szülnél, és ne császározzon meg ahogy belép?

A másik egy nagyon közkedvelt szülés felkészítő anyag.

Kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet egy szülés felkészítő CD-re. Na, gondoltam ez nekem való, szeretnék mindent tudni, ráadásul akkor hallgatom, amikor időm van rá. Egy "szakember" által összeállított és felmondott hanganyagról van szó. Nagy lelkesen megrendeltem. Mikor elkezdtem hallgatni, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Na nem azért, mert annyira megható volt vagy humoros, hanem mert annyira szánalmas volt. Szerintem minimum elvárás, hogy ha pénzért kiadok egy CD-t, legalább helyesen beszéljek (hahó, már kitalálták azt a funkciót, hogy akár mondatonként fel lehessen mondani szöveget, és javítani, ha elrontok valamit), de végig magyartalan mondatokkal, "izé" "meg ilyesmi" szavak használatával szembesültem, rengeteg ragtévesztéssel. Nagyon szeretném szó szerint idézni, de képtelen lennék újra végighallgatni, hogy megtaláljam a kedvenc részeket, így csak nagyjából tudom visszaadni a mondanivalókat (amik a színvonalat tovább erősítették): pl. a tolófájásról megtudtam, hogy mi is az (egy erős fájás, olyan mintha tolnom kéne - basszus, magamtól erre tuti nem jövök rá), vagy megtudhattam, hogy főleg a genetikán múlik, kinek mennyire könnyű a szülés (ahogyan az anyáink szültek, úgy fogunk mi is), de aztán a következő mondatban elhangzik, hogy persze egyáltalán nem biztos, hogy így lesz, mert minden szülés egyedi. Sok tippet is kaptam, mit csinálhatok teresen, mint pl. nyugodtan szaunázhatok a második trimesztertől (tényleg van olyan orvos, aki ilyet mond????) és menjek úszni nyugodtan, csak a tengert meg a tavakat hagyjam ki, főleg fertőtlenített vízbe menjek (viszont a Balatonba lehet menni - nem is tudtam, hogy azt is fertőtlenítik - mellesleg több ismerősöm is elkapott ott a vízben fertőzést és koraszülést eredményezett). Esetleg ajánlhatta volna a Széchenyi fürdőt is, mert aki ott nem kap el valamit terhesen, az tuti mindent túlél...

Az egész cd egy vicc (most lehet sokan megköveznek, de ez az én blogom és azt írok, amit csak akarok :P ), 0 tartalommal. Merem remélni, hogy más is csak áldozatul esett a dolognak, és nem tartja az évszázad művének a CD-t, mert akkor nagy lehet a gond odabent.

Az utolsó dolog pedig a dúlaság.

Látom, hogy egyre jobban elterjedt a dúlával való szülés. Dúla (aki nem tudná, mert én sem tudtam): olyan nők válhatnak dúlává, akik már átélték a szülés élményét és empatikus készségük alkalmassá teszi őket, hogy másoknak is segítsenek a vajúdáskor és a gyermekágyas időszakban.

A gondolat szép, de nekem ez egy kissé sok(k). Értem, hogy az ember ilyenkor ki van szolgáltatva, meg bizonytalan, és jól jön valaki, aki támogatni tudja. De szerintem pont ezért van az embernek egy párja (természetesen, ha ez nem adott, és előre tudjuk, hogy nincs lehetőség az apás szülésre, akkor jól jöhet egy dúla), aki fogja a kezét és ott van. Nem hinném, hogy másra szükség van. Ha nem lenne ő elég, nem nyugtat meg a jelenléte, akkor ott valami nem stimmel. Számomra elképzelhetetlen, hogy az orvos, szülésznő és a párom mellett még valaki ott "nyugtatgasson", ráadásul mi van, ha tök máshogy gondolkodik a dúla és az orvos vagy a szülésznő? Legtöbbjüknek nincs szülésznői szakképesítése (csomó dúlaképző tanfolyam van, szóval bárki lehet dúla), tehát nagyon nem mondhat a szülés alatt semmit.

Előtte a vajúdás szerintem nem tartozik egy idegenre (nekem valaki néhány hónap alatt nem lesz a legjobb barátom), utána meg van védőnő (akit ugye választani is lehet pluszban, ha mindenképp fizetni akarunk). Ha meg család terapeutára van szükség, keressünk szakembert.

Nehezen képzelem el, hogy a párom és én a szülés során bárkivel is megosztanánk az intimitást (így is lesz ott elég jövés-menés, ami pont elég).

Úgy gondolom, inkább szülésznőt válasszon az ember, és annak fizessen, mint valakinek, akinek nincs beleszólása magába a szülés lefolyásába. Nem beszélve arról, hogy a legfontosabb, hogy a doktorunkban bízzunk meg 100%-osan, vele kell megbeszélni, milyen elvárások vannak egymás felé. A legtöbb negatív szüléstörténetből, amit olvastam eddig, az derült ki, hogy nem tartották fontosnak a doki választást, és azért sikerült félre a dolog (igen, sajnálatos, de különben valóban ritka, hogy kedvesek és foglalkoznak velünk az egészségügyben) vagy bár volt doki, de nem voltak egy hullámhosszon korábban sem, de nem keresett mást. Pedig ha már fizetünk, akkor ez egy szolgáltatás, ahol igenis lehetnek elvárásaink. Ha egy fodrász elrontja a hajunkat, nem keresünk mást? (Mielőtt elfelejtem, sok helyen bent sem lehet a dúla a szülésen...)

Persze elég földhöz ragadt vagyok, és ezért ezek a dolgok valahogy nagyon távol állnak tőlem, de mintha kicsit túlzásba vinnénk a szülésre való rákészülést. Igen, én nagyon félek a szüléstől, mert még nem szültem, ismereten a dolog. Ettől még nem kell dúlához, pszichológushoz rohanni, megmondani egy szülész-nőgyógyásznak, mit csináljon. Az Érettségi előtt is halálra izgultam magam, infókat gyűjtöttem, tanultam, de eszembe sem jutott lelki tanácsadásra járni, sem tervet írni az elnöknek, hogy hogyan is vizsgáztasson le.

Anyu korában nem volt ultrahang, nem volt apás szülés, hatan voltak egyszerre a szülőszobán, és mégis boldog anyukák voltak. Koncentráljunk arra, hogy minél gyorsabb, egyszerűbb, pozitívabb szülésünk legyen, és minél hamarabb otthon legyünk a babával. Ne komplikáljuk túl. Ennyi. :)

Lehet, hogy szülés után az egész bejegyzést átírom, és követelni fogom a dúlák kötelező jelenlétét a szüléseken, miközben a remek kis szülés felkészítő CD menjen a háttérben, és az orvos pedig csak a szülésterv közjegyző előtt történő elfogadása után vezethessen le szülést. 

De addig még van egy hónap, szóval addig ez vagyok én, akivel mindig baj van :).

Megígérem, hogy legközelebb arról írok listát, miért is jó állapotosnak lenni (mert még a végén azt hiszitek, hogy egy depis kismama vagyok, aki mindenben csak a rosszat keresi :) ).