NO PARA!

Igazából ennek a bejegyzésnek a Para olimpia nevet kéne adnom. Mert ebben az uccsó néhány hétben az embernek több ideje marad mindenen agyalni, így jobban előjönnek a félelmei.

Sorra is veszem őket.

Beindul a  szülés

Mostanában új fajta görcsöket, nyilallásokat, fájásokat érzek (nem fájdalmasak, csak ismeretlenek), amik eddig nem voltak. Persze mivel nincs összehasonlítási alapom, rögtön azon kezdek majrézni, hogy tuti a szülés indult meg. Gyakorlatilag bármilyen jelre képes vagyok ezt hinni. Mert mi van, ha lefekszem aludni, mikor indulni kéne inkább? Ilyenkor szakavatott barátnőmet szoktam zargatni, aki napi kétszer elmondja, hogy NYUGI!!!, észre fogod venni, ha ez már az a fájás lenne, ha elmúlik, akkor nem kell pánikolni. Ja, és " Ne izgulj, senki sem aludta át még a saját szülését." DE nem hiszek neki, mert mi van, ha én leszek a világon az első, aki átalussza? Mégis csak ciki lenne, ha egyszer csak a kórházban ébresztenének fel, hogy: "Kedves anyuka, ébredjen, mert meg kell etetni a picit!"? Különben is, az összes motivációs tréner azt mondja, hogy bármi megtörténhet, ha eléggé hiszünk benne, :) . Ha nem én majrézok, akkor mások teszik meg helyettem. Pl. nemrég az NST vizsgálaton (ahol a baba szívdobogását és a méhösszehúzódásokat nézik) olyan eredmény született, hogy azt hitték az orvosok, hogy aznap szülni fogok. Persze ez az én hibám, mert Hanna előtte való héten végig aludta a vizsgálatot, és megkértem, hogy a mostanin aktivizálja magát (egész nap bulizik, csak ilyen vizsgálatokon szeret úgy tűnni, mintha jókislány lenne). Ez sikerült annyira parádésra, hogy mehettem a kórházba ellenőrzésre. :) Mindegy, legalább a főpróba megvolt, és jól teljesítettünk a párommal.

Elszabadulnak az indulatok

Nem vagyok egyedül azzal a félelmemmel, hogy mi van akkor, ha szülés közben elgurul a gyógyszerem, és mindenkit elküldök melegebb égtájakra, üvöltözöm, hisztizek. Nagyon ciki lenne. Na jó, mégsem, legalábbis akkor és ott. Biztos nem jutna közben eszembe, hogy mennyire kínos, mert akkor bele sem kezdenék. Viszont itt kapott számomra értelmet a paraszolvencia fogalma. PARA-pénz. Vagyis, ha már az embernek sikerült egy ilyen helyzetet produkálnia, valahogy helyre lehet hozni a kapcsolatot az érintett emberekkel! Én úgy képzelem el, hogy mielőtt távozunk a kórházból, borítékokba kisebb összegeket kell elhelyezni. Rá kell írni, hogy kinek is adjuk, pl. "kopasz, idióta seggfej" (ez az orvos) vagy "hülye vén ribanc" (ez a szülésznő). Persze ehhez szükség lesz annak a segítségére, aki velünk volt a szüléskor, hogy pontosan vissza tudja idézni, kit milyen "kedves" szavakkal illettünk, mikor segítséget nyújtottak nekünk a szülés alatt. (Megjegyzés: Hannát mindenképp vinni kell magammal karban, így nagyobb az esélye, hogy fizikai bántalmazás nélkül megúszom a boríték átadásokat).

Pocak méret

Nem tudom, hogy csak az arányok miatt van, vagy tényleg nagy a pocim, de hatalmasnak néz ki. Néha azon parázom, hogy szét fog pukkanni, olyan feszes már. Gondolkodtam, hogy kéne felvételiznem a Hattyúk tavába, ahol eljátszhatnám a tóban a kis szigetecskét, de nagyon kényelmelen háton feküdni sokáig, így erről lebeszéltem magamat.

Egyéb parák

Mivel már összekészítettem mindent, Hanna dolgai is rendben vannak, már csak a kis finomhangolások vannak hátra. Mikor legutóbbi látogatáskor az ügyeleten a vajúdóban csináltak vizsgálatokat, rájöttem, hogy nagyon meleg van ott, nem biztos, hogy az odakészített és feláldozható, hosszú ujjú pamut hálóing praktikus lesz. Így elkezdtem lefejteni az ujját. Mivel elég fáradt voltam, csak a felét sikerült leszedni, és ugye még beszegni sem volt időm. Egész éjjel azon izgultam, ne most induljon be a szülés, mert nem tudok más hálóinget keríteni, és bár biztosan sok érdekes dolgot láttak a szülészeten, de szerintem a látványtól sokkot kaptak volna, hogy egy kismama félig ujj nélküli foszló szélű, félig hosszú ujjú hálóingben rohangál. Két dolgot gondolhattak volna. Vagy azt, hogy megjött Rambóné, és valamelyik dührohama alkalmával leszakította a fél ujjat, vagy valami őrült stylist feleség jött szülni, aki ötvözi a szakadt sportruházati stílust a klasszikus vonalvezetéssel. Egyik sem túl vonzó a számomra.

Szóval jól elvagyok a kis világomban, aztán már más jellegű aggódni valók jönnek :) .