Összegzés

Úgy kerek a történet, ha azért van egy záró blogom arról is, milyen volt a szülés, és azóta hogy zajlik a mi kis életünk.

Nem mondom, hogy a szülés (még akkor is, ha császáros) szuper jó érzés, de túl lehet élni, mint ahogy erre elég sok példa is van. Igazából minden úgy történt, ahogy szerettük volna (köszönet a dokimnak és Hannának érte).

Mindenki figyelmeztetett, hogy aludjuk ki magunnkat előre, mert utána kemény lesz. Hát igazuk volt, Hanna sajnos hasfájós, ami annyit jelent, hogy rengeteget sír, és nagy igénye van a babusgatásra, hordozásra, együtt alvásra. Talán a legjobb mottó erre az időszakra az "Éld túl".

Hannát mi csak egyszerűen Törpeterroristának vagy Kisgengszternek hívjuk (azért remélem nem fog úgy felnőni, hogy azt hiszi, ez a valódi neve).

De mindennek van jó oldala. Kaptam egy igazi, ellentmondást nem tűrő kiképzőtisztet. Hordozókendőben jól lehet vele kardiózni, helyettesíti a fogyiövet (iszonyatosan melegít), folyamatosan növekvő ellenállást biztosít a súlygyarapodásának köszönhetően, nem nagyon hagy időt enni, így kevés eséllyel tudom túlenni magam.

Egyébként maga a babakocsis sétálás is egy komoly edzés, mivel nincs lift és magasföldszint is van, szóval 3 emeleten át lehet cipelni Hannát a Mózeskosárban, majd a kocsi alját külön. Farizomra már nem kell edzeni a konditeremben legalább. Mostanában már új technikánk van, az autóban van a kocsi váza, így csak a mózest kell hurcolászni. Mit ne mondjak, sikerült egy jó drága raktárat szerezni a babakocsihoz. Lehet inkább egy garázst kéne bérelnem a babakocsinak. :)

Mivel ilyenkor az ember nem kap olyan túl sok fizetést (GYES, CSED, GYED vagy mittudoménmit), az jutott az eszembe, hogy Hannával elég jó pénzt tudnék keresni, ha bejelentkeznék a CIA vagy az FBI kiképzőközpontjába, és ide küldenék az ügynökeiket egy hét kiképzésre. Tuti felkészíthetné őket az alvásmegvonásra épülő vallatásra, fogsásba esés esetére. 

Általában jót tesz a sétálás, nem csak Hannának, hanem nekem is, végre levegőn van az ember. Bár tegnapi élmény, hogy Hanna biztos mentőautósat játszott, mert az egész sétát alvás helyett szirénázással töltötte. Mondjuk volt benne jó is, mert azt hitték az emberek, hogy jön a mentő, és felreálltak, nem kellett kerülgetni őket. Most éppen anyukákat hajkurászok, akikkel lehetne együtt sétáltatni (esetleg csinálhatnánk egy Ligeti Mammamaffia bandát, és kis kiegészítésként védelmi pénzt szednénk, hogy a sírós, kezelhetetlen babákkal elkerüljük az adott üzletet, éttermet). 

Szoktam Hannának olvasni is, főleg azokból a könyvekből, amikben arról írnak, mennyit kéne aludnia és mennyi időközönként kell ennie, de vagy unalmasnak találja és elalszik, vagy hadonászni kezd, és nem tudom tartani a könyvet és befejezem az olvasást. Na, már most nem bírja az általánosítgatást.

Szóval jelenleg várjuk, hogy Hanna 3 hónapos legyen, és kinője a pocifájást, addig meg kitartást kívánok magunknak.