Ígértem, hogy írok egy pozitív listát is, mi a jó az áldott állapotban szerintem.
Először is, nagyon gyorsan nő az ember haja, és dúsabb is lesz. Szóval kiélvezem a dolgot, növesztem, és magam vágok belőle mindig egy minit, mert még nem találkoztam olyan fodrásszal, aki ismerné azt a mondatot, hogy: "csak egy centit a végéből". :) Majd ráérek akkor frizkót csináltatni, mikor el kezd hullani a szoptatáskor. De addig is: Juhuuuu!
Mindenki kedvence (vagy legalábbis a nagy része a nőknek), hogy kb. 2-3 számmal is nő a mell mérete. Ha az ember egy kicsit edz is rá, nem kezd el lógni. Mit nekünk műmell, van az ingyen is!! :D
Nekem ez az utolsó 3 hónap az, ami a legkellemesebb, van energiám, nincsenek rosszullétek, tudok találkozni barátokkal, barátnőkkel. A bokám nem vizesedik, pont olyan cipő kell, mint eddig. Ruhaméretet sem kellett váltanom, inkább a pocak miatt kellett beszerezni egy-két dolgot (kismama naci, felsők, amikből nem lóg ki a hasam fele). Éljen a költséghatékonyság! Majd ha véncsajként meghízom, csak elő kell venni a kismama felsőket.
Terv szerint haladok. Belőttem előre, mikor mennyit szeretnék hízni, és tudom is tartani. Van, aki tojik rá, de én fitnessmaca vagyok, engem ez a tény örömmel tölt el.
Időmilliomosnak lenni. Hát igen, már nem dolgozom, és van időm mindenre. Varrás, szappan-, és kence készítés, főzés, bármilyen hobbiban kiélhetem most magam. Kicsit költséges ugyan, mert mivel imádok olvasni, az elmúlt fél év alatt most járok a 28. angol nyelvű könyvnél (most heti 1,5 könyvet végzek ki), és utálom az elektronikus verziót, szóval a papír változat megrendelése nem olcsó. :( De erre szoktam mondani, sokkal jobb ilyenre költeni, mint drogra vagy piára. :)
Fő a jókedv! Hát igen, nagyon jókat nevetgélek magamon, annyira ügyetlen lettem. Minden kiesik a kezemből, mióta nem tudok lehajolni, csak szumós guggolásban. Csak hogy értsétek, itt egy kép róla..
Szóval nagyon vicces, amikor 5 percenként kell ilyen pózban kell felvenni valamit a földről. Általában, ha van 3 dolog a kezemben, abból a hordozási táv elején leejtem az egyiket, a féltávnál a másikat. Na jó, egy azért a kezemben tud maradni...
Hanna rugdosásán is jókat kuncogok, néha egy jól megnyomkodott vízágy mozgására hasonlít a hasam, úgy hullámzik. Ez akkor a legizgibb, ha éppen eszem, és nyelés közben történik a "buli" a pocimban. Jó, hogy nem készül ilyenkor fénykép rólam, csinos képeket vághatok.
Szóval így összességében teljesen jól lehet bírni ezt a terhesség dolgot, a nehezebb részekre már kevésbé emlékszik az ember, mert régebben volt, most meg jó minden. A legvégén meg ugye a szülés fájdalmát úgyis elfelejtjük (ezért többek között egy hormon a felelős), meg ha kézben van már a baba, tök mindegy, mi volt előtte. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése