Azt hiszem bevallhatom, erre a versenyre már nagyon nem akartam elmenni. Valahogy nem éreztem úgy, hogy ez az én versenyem lenne. A nagy Superbody vagy ahogy én hívom: Superbudi. Sok kedves barát és barátnő jött el megnézni, nagyon jól esett. Nem volt meg a kellő motiváció, egyedül azért mentem el, hogy ha már végre megtanultam kicsit riszálni magam T-séta közben a színpadon, akkor kicsit kiélvezhessem.
Persze ez tipikus, pont most nem volt ez a színpadon lófrálós verzió, csak a szokásos pózolások, szóval nem mondhatnám, hogy fel voltam dobódva. Viszont mivel már megfogalmazódott bennem, hogy ezt a versenyzősdit abbahagyom, így ez a demotiváltság megerősített abban, hogy valóban itt az idő befejezni. Annyival jobban érdekel az, hogy másoknak segíthessek fogyni, formálódni, tanácsot adni az életmódbeli változtatásokhoz.
Aki ismer azt mondja ilyenkor egyet legyintve: Jaj, te minden évben azt mondod, hogy abbahagyod! És igazuk is van, mindig így volt. Lehet, hogy még valamikor kedvet kapok hozzá, de azt tudom, hogy most nem érzek magamban ehhez affinitást.
Azért sok mindenről le kell mondani a versenyek miatt, és most jól esik a párommal edzeni menni, nem hajnalban magányosan. Jól esik egészségesen, de kevésbé szigorú keretek között enni. Van időm új ételeket kipróbálni, összeállítani valami újat a zabból, ammarántból, teljes kiőrlésű dolgokból, és megnézni, ehetőek lesznek-e. :)
Úgyhogy búcsúzóul csináltattam néhány képet, és mostantól elkezdem a blogot írni újra, mert sokan jeleztétek, hogy jó lenne már. Hát, a kívánságotok nekem parancs... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése