Igazából ez az a verseny, amire egész évben készültem. Annyira jó lett volna megszerezni ebben az évben a harmadik kupát, és akkor elmondhatom, hogy minden álmom teljesült. Nem vágyom én már több babérra, de ezt még lécci, lécci add meg nekem! :)
Nem voltunk túl sokan versenyzők. Eléggé elszomorít, hogy ilyen kevesen készülünk ezekre a versenyekre úgy, hogy ne legyen bennünk valami olyan szer, ami nem doppinglistás. És itt persze nem a hormonkészítményekre gondolok, csak simán egy vízhajtóra. Sokan azt hiszik, hogy a doppinglistás szerek azok a növekedési hormonok, pedig még egy hétköznapi lázcsillapitó, egy Noecitrán is tartalmaz ilyen összetevőt. :( Végig rettegtem, nehogy lebetegedjek, mert nem tudtam volna mit bevenni, ha felírnak egy antibiotikumot.
Az is nagyon nehéz dolog, hogy amikor elkezded a verseny felkészülést, és mész hajnalban edzeni, gyönyörű napos idő van és meleg, de a versenyek közeledtével már korom sötétben indulsz el, hideg van, fúj a szél, aztán munkából kijövet is sötét van újra. :( . Ilyenkor a motivációt nehéz szinten tartanom.
De megérte a sok fáradság. Sikerült megszerezni az utolsó kupát is, amire vágytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése