Az új én

Bevallom, nagyon jó érzés újra "másnak" lenni (vagyis hát igazából most lettem "nem más"). Amikor annyit futhatok, amennyit szeretnék, mert teljesen mindegy, hogy lemozgom-e az izmom vagy nem, amikor nem történik semmi, ha nem azt az edzés tervet követem, amit megírtam, és ha éppen születésnap van, akkor megehetek egy szelet tortát is, és nem kell magyarázkodnom, hogy nagyon sajnálom, de éppen versenyre készülök.

Persze tettől még nincs kétpofára zabálás, és heti egyszer eszem csak a tiltott ételekből nagy mennyiséget, de akkor is nagyon mááááás. :)

Úgyhogy meg is örökítettem magamat így kevésbé "tökéletesen", no verseny utáni szálkás és zsírmentes izom, no merész szerkó és no mesteri smink. Csak egy kis utcai, hétköznapi ÉN. Amilyen most valójában vagyok. :)

2013 február

2013 ősze

2014 február

Lehet nagyon önimádó dolognak tűnik, hogy az ember folyton fotózgatja magát, de szerintem annyira jó dolog, ha az ember megörökít mindent, ami történik vele vagy ahogy változik, mert sosem lesz még egy ugyanolyan pillanat. És ezekre a dolgokra jó visszaemlékezni.