" A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg,
mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök
elégedetlenséget."
Sokszor látom, hogy amikor valaki végre elkezd fogyni az
első időben, mikor még látványosan gyors a fogyás, nagyon motivált. Aztán
elkezd türelmetlen lenni. Most miért nem megy le rólam az a heti 1,5 kiló,
miért csak 0,5? Kapkodni kezd, és jobbnál jobb módszerekre talál rá a neten,
vagy hall a barátnőktől egy-két tuti tippet, mint például szedjen vízhajtót,
hashajtót, ne egyen semmit, 4 után ne egyen és hasonlók (megjegyezném, hogy a
vízhajtó a vizet hajtja ki, nem zsírhajtó, és ha kicsit jobban utána olvas az
ember, rájöhetne, hogy milyen kárt is szenved a szervezete meg a szíve).
Egyszerűen egy dolgot kell tenni, türelmesnek lenni.
Kérdezzük meg
magunktól, hogy pontosan mennyi idő alatt szedtük magunkra a mostani
felesleget? 1 év, 2 vagy esetleg 8-10? Azt ugye könnyen megértjük, hogy hízni
egyszerűbb, mint leadni a felszedett súlyt. Akkor meg milyen jogon várjuk el
magunktól, hogy tized annyi idő alatt lefogyjunk?
Lássuk meg a dolgok jó oldalát is, ne azt nézzük, hogy több is lemehetett volna rólunk, hanem azt, hogy már mennyi kilót lefogytunk. Ha unjuk már a mostani étrendet, keressünk új összetevőket, ha elegünk van az aerobic órából, menjünk box-aerobicra vagy fight órára, van TRX meg G-Flex óra is. Hogy ezekről azt sem tudjátok mik? Hááát, akkor itt az ideje utána nézni, és kipróbálni. :D
Sok sikert a felfedezéshez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése