Barátnőm mondta, hogy ha már publikus a második babánk érkezése, kezdjek megint irogatni a babavárásról, mert nagyon jókat nevetett a régebbi sztoriaimon.
Hát, ha már egy valaki jól szórakozik rajta, akkor mindenképp érdemes írnom. Azt mondjuk megemlíteném, hogy ÉN speciel szenvedője voltam a dolognak, csak kínomban humorizáltam. De ez persze ne zavarjon senkit! :D
De a lényegre térve, igen, várjuk a kisöcsit.
Hogy miben más ez a terhesség? Mindenben!
Először is most csak két hónapig voltam rosszul, és az sem volt annyira szörnyű, mint Hannával. Tudom, tudom, ez azért van, mert a lányok sokkal erőszakosabbak! De ez nem igaz! Én sem vagyok erőszakos, aki pedig mást mond, azt meglátogatom és leütöm!
Aztán kevésbé vagyok ideges. Hiába olvastam anno utána, hogy milyen vizsgálatok vannak, és mi mikor lesz, valahogy úgy éreztem, folyton orvosokhoz járok meg vérvételre. Komolyan mondom, már teljesen beleéltem magam az általam imádott angol nyelvű vámpíros könyvsorozataim áldozati szerepébe. Csodálom, hogy maradt vérem.
Most már tudom, mi mikor lesz, és már 20 évre előre bejelentkeztem minden vizsgálatra. Úgyhogy hatvan éves koromig tuti nem kell már ilyenekkel foglalkozni.
Anno folyton beszéltem a pocakomhoz. Hát, most erre semmi időm sincs, remélem nem fogja fel az albérlőm, hogy nem Hozzá, hanem Hannához beszélek állandóan. Bár most, hogy leírtam, ez sem túl jó, mert nem fogja érteni, miért szólok folyton rá, hogy ezt se csináld, meg azt sem. Közben meg csak úszkálna... Hát, semmi sem tökéletes :).
Ha jól emlékszem, volt olyan tiltás a dokimtól, hogy ne emeljek nehezet. Bár nem tudom, mi számít nehéznek, de a 11 kilós gengsztert naponta 100-szor kell felvenni, letenni, nem úszom meg. Viszont ezzel kipipálom a crossfit edzéseket. Ha ez nem funkcionális mozgás, akkor mi az? Esküszöm, igyekszem szabályosan felvenni és letenni!
A pocakom kb. 2 hónappal nagyobb, mint az előző terhességnél. Állítólag ez normális a második gyereknél. Azért remélem nem jutok oda, hogy már áprilisban azt kell mondanom, hogy júniusban szülök, mert aztán nagyon vigyáznom kell, ne fussak azokkal az ismerősökkel össze, akiknek ezt mondtam. Még a végén rámuszítják a médiát, hogy van egy nő, aki már 11 hónapja terhes. :)
Hannának nagy okosan próbálom beadagolni, hogy vége lesz az egyeduralkodásának. Próbalkoztam azzal, hogy a pocimat mutogattam, és mondtam, hogy baba van benne. De amikor megkérdeztem, hogy hol a baba (mikor épp a gyomromat próbálta eltalálni egy fagolyóval), a saját pocijára mutatott. Úgyhogy ezt gyorsan abba is hagytam. Igyekszem tesós meséket mesélni neki, de csak a "labda", "cica", "maci" és hasonló dolgok keltik fel a figyelmét a könyvben, az "anyának nagy a pocija, mert tesót vár" az nem. :(
Ma azzal próbálkoztam, hogy a pocimat simizve mondtam neki, itt a tesó, de erre ő is megsimizte a saját hasát, és mondta, hogy tesó, tesó. Azt hiszem, egy időre feladom, mielőtt a tesóra azt iszi, hogy egy testrész!
Azt hiszem, lesznek itt még érdekes dolgok...
