Babát neveljünk vagy kiskutyát?

Mivel jövő héten Hanna egy éves lesz, úgy éreztem, ideje egy újabb összefoglalónak, miket tapasztalok mostanában. 

Mikor a vígjátékokban azt javasolták a gyereknevelésre alkalmatlan fiatal pároknak, hogy előbb vegyenek egy kutyát, és ha azzal bírnak, akkor jöhet a gyerek, mindig jókat nevettem. Most is, csak korábban azért, mert nagyon viccesnek találtam, most azért, mert tudom, hogy bár mindkettőt hasonlóan kellene nevelni, egy gyereket ezerszer nehezebb, és reménytelen dolog. Meg is tudom indokolni.

1. Evés

Valóban, a kutyát is etetni kell, és a babát is. Viszont míg a kutyáknál a kutyatál környékén lesz felfordulás, addig egy baba képes az etetőszék több száz méteres körzetében nyomot hagyni ételmaradékokkal, gyönyörű, Picassot megszégyenítő falfestményeket csinálni a kakaós tejbegrízzel, arról nem is beszéve, hogy a "mostakkorledobomakezembenlévődolgotéstefelveszed" játék sem kedvez a rendcsinálásnak. Főleg mikor a szájából vesz ki egy szépen összerágott répát. Valahogy a szőnyegre a nappaliban, de még az ágyra is képes meglepetés ételmaradékot kenni. Tegnap este a kádban találtam egy sajtdarabot. Azért érdekelne, hol tartotta addig Hanna, mert nem fürdés előtt ette.
Órákat képes elszöszölni a padlón, 1 miliméteres fehér foltokat felszedni próbálva. Morzsák, papírfecnik, minden jöhet, megeszi.

2. Sétáltatás

Hát, szintén mindkettővel kell. De míg egy kiskutyát hamar meg lehet tanítani, hogy hová ne menjen, ne egyen meg mindent a földről (max. pórázt kell kicsit megrángatni), addig Hannánál ez egy lehetetlen küldetés. A századik "nem szabad!" felkiáltás után is betömi a szájába azt a marok földet, amit nem sikerült megfelelő gyorsasággal kiszedni a kezéből. Persze ez az én hibám, a Forma 1-es kerék cserét végzők is sokat gyakorolnak, hogy villám gyorsan menjen, lehet esténként nekem is gyakorolnom kell a milliszekundum alatti lehajolást. Pórázt mégsem rakhatok rá. Pedig néha nagyon jól jönne.

3. Harapás

Bizony, a babák is harapnak. Vagy csak Hanna. De Ő harap, az tuti. És nagyon fáj. Jut eszembe a fájdalomról. Kicsit ijesztő, hogy amikor feljajdulok, fulldoklok, köhögök vagy hangosan szenvedek, akkor Hana mindig felkacag. Ez másnál is így van? Ha a középkorban lennénk, tuti fényes karrier előtt állna mint inkvizítor. :D

4. Nyáladzás

Igen, ezt is mindketten csinálják. Bár ebben a kutyák rosszabbak. Egy babánál ez előbb-utóbb elmúlik. Legalábbis azt mondják. Végül is nem igazán látok tiniket az utcán nyálukat csorgatva sétálni. Persze azért sosem úszom meg, hogy a nadrágom és a felsőm ne legyen tele nagy nedves foltokkal. Kifejezetten guszti, mikor direktbe nyálkendőnek használ. 

Egyébként ne higgye senki, hogy nem jó dolog a gyereknevelés, nagyon élvezem. Sokat nevetek. Néha kínomban, de ettől szép az élet. Aki nem hiszi, járjon utána, akinek meg van gyereke, az tudja, miről beszélek. Aki pedig nem, az egy mázlista :D .