Mivel ebben a melegben nem nagyon tudok főzni, sütni, recept helyett ismét elmélkedek egy kicsit.
Amióta a babával itthon vagyok, sok kérdés adódik vele kapcsolatban, és mivel nem bízom a nagyon okos orvosok és védőnők tanácsaiban, csatlakoztam egy-két anyukás facebook csoporthoz. Itt sokszor lehet jó tanácsokat kapni, és sok hasznos információ hangzik el. Viszont van pár dolog, amitől egyszerűen kihullik a hajam! Na jó, tudom, hogy ez inkább a hormon változás miatt van, de legalább van mire fogni :) .
A múltkor az egyik csoportban valaki postolt (de szép magyar szó!!) egy cikket, ami arról szól, hogy sebaj, nem számít, ha szarul nézel ki, hogy szakadt a fürdőrucid és kövér vagy, az sem, hogy nem öltözöl csinosan, hulla fáradt vagy és rosszkedvű, mert semmi sem fontosabb, mint a gyereked és az igényeinek kiszolgálása. És azok, akik ezért lenéznek, majd rájönnek ha lesz gyerekük, hogy ez a normális. Meg egyébként is egy mártír vagy és légy büszke rá. És a gyerek majd meghálálja ezt nagyobb korában (persze ahhoz azt a kort meg is kéne élnie a szülőnek).
Biztos meg fognak páran lincselni, de totálisan nem értek ezzel egyet. Ugyanazok az anyukák, akik helyeselve kommentálják, hogy ez mennyire igaz (és azok a "csúnya, gonosz" emberek, akik megszólják őket majd mekkorát néznek, mikor maguk is megtapasztalják, hogy az egész életük a gyerekről kell szóljon, és ők is szakadtak lesznek és elhanyagoltak) írnak postokat arról, hogy nem bírják tovább és kiugranak az ablakon, vagy folyton a sírás kerülgeti őket, mert az egyéves gyereket nem lehet egy percre sem letenni, hogy legalább wc-re el tudjanak menni, és egy éve nem alszanak semmit éjszaka sem.
Lehet nagyon önző vagyok, de szerintem az első a sorban mi magunk vagyunk, és a második a gyerek. Miért? Mert ha romokban van a lelkünk, utáljuk ahogy kinézünk, sírógörcseink vannak a fáradtágtól, akkor hogy a fenébe akar bárki is türelmes lenni a gyerekéhez, szeretetet sugározni (nem csak megjátszani), kiegyensúlyozott emberkét nevelni?
Nem lehet kifogás, hogy nincs idő mozogni a baba mellett, Hanna is hasfájós, refluxos és "egyéniség", vagyis reggeltől estig sírt 3,5 hónapon keresztül, szinte csak kézben maradt meg. De ha máshogy nem megy, otthon is lehet mozogni. Amióta tartja a fejét Hanna, lehet vele felüléseket végezni (imádja, és kacarászik), mondjuk ez rólam nem mondható el, mert 5 és fél kilót bazi nehéz emelgetni közben. Kitöréseket is végezhetünk, fekvőtámaszokat (miközben minden egyes leengedéskor megpusziljuk a babát.
Aki hordozza a babát, el tud menni egy órát sétálni (na az is eléggé megdolgozza a lábakat) illetve számtalan babás torna videó van a neten, lehet válogatni.
Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a videót. Bár angolul van, akkor is át lehet érezni a helyzetet, ha nem érti valaki. Megható, és motiváló. Egy anya küzdelmei a kilók ellen:
Az öltözködés sem múlhat semmin, mert bár valóban a gyerek lebukhat minket, azért a szakadt tréning és a Versace kosztüm között is van arany középút. Ezek a dolgok mind hozzájárulnak, hogy az ember jobban bírja a gyűrődést, nem beszélve arról, hogy ha még dicséretet is kap, mert nem látszik, hogy szült, még plusz energiát is szerezhet.
Tudom, nagy divat most a kötődő nevelés (igény szerinti etetés, hordozás, együtt alvás), de az tuti, hogy egy laza rendszer azért kell a babának ahhoz, hogy ő is tudjon valamibe kapaszkodni (a hajunkon kívül) és az anyuka se őrüljön meg totálisan, legyen ideje néha magával vagy a háztartással, ne adj Isten a párjával foglalkozni. Különben jön a csodálkozás, hogy lelépett a férj. (Persze sok más dolog miatt is megtörténik, de ne adjunk több esélyt rá.)
Természetesen nem mondom azt, hogy a gyereknevelés könnyű, sőt, borzasztó nehéz. És szükség van mindkét félre 100%-osan (meg a nagyszülőkre, szomszédokra és bárkire, aki kicsit leveszi a terhet rólunk). De minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy baba mellett is legyen saját életünk, mindenféle bűntudat nélkül (kivétel, ha benyomunk egy egész tortát, mert az már több mint bűn :) ).
Hogy ez önzőség vagy normális hozzáállás, döntse el mindenki maga, De amíg gondolgodtok, én elmentem gyúrni :) !
