Hát, eljött ez a pillanat is. :)
Bár sok minden nem volt betervezve az életembe, mint ahogy ez a verseny sem, de mégis csak ott kötöttem ki. És megérte. Életemben először (és remélem nem utoljára) első lettem.
Most van egy szépséges kupám és egy aranyérmem.
Mi jut ilyenkor az eszembe? Hát TI. Hogy tessék, itt állok az aranyéremmel a nyakamban, mindjárt 36 éves leszek, és még nem úgy néznek rám, hogy mit keres itt ez a vén csont, vagyis mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy fitt lehessen kortól és nemtől függetlenül, csak akarat kell és egy jól kitűzött cél. Tessék, itt vagyok élő példa, nem vagyok photoshop-olva...
Én szinte mindent hajlandó vagyok ilyenkor feláldozni a verseny érdekében (szabadidő, jó kaják), mert tudom mit akarok. Büszke lenni magamra, még ha utolsó lennék is. Hogy megtettem mindent, amit lehetett. Az, hogy a bírók hogy döntenek, az egy másodlagos dolog. Nekem a saját véleményem számít, és a sok sok pozitív visszajelzés, amit a többi versenyzőtől kapok. Sosem vagyok tökéletesen elégedett, hisz mindig van mit javítani, de ez így van rendjén. Hová is fejlődnék, ha nem lenne min változtatni? :)
Nem azt mondom, hogy mindenki kezdjen el versenyezni, csak azt, hogy a lehetetlen nem létezik! :D
Egy kis video a versenyről
Egy kis video a versenyről
